Az éjszaka gyümölcse

Nyolcéves koromban Caven Hunt megmentett egy szörnyetegtől. Nem számított, hogy csak egy kölyök voltam, azonnal beleszerettem. Sajnos a tündérmesém ezen a ponton véget is ér. Évekkel később életem legsötétebb időszakában egy egyéjszakás kaland egy kislánnyal ajándékozott meg minket. A könyörtelen sötétség rabjaként azonban nem maradt számomra más kiút, mint hogy az újszülöttet Caven gondjaira bízzam. Ennek a tündérmesének a végén nagy boldogság vár valakire. Valakire, aki nem én vagyok. A lányom születése óta egyetlen éjszaka sem telt el anélkül, hogy ne imádkoztam volna az ő boldogságáért. Az életemmel tartozom Cavennek. Csakhogy annak az ártatlan gyereknek még többel tartozom. Ezt pedig csak úgy adhatom meg neki, ha a szívemet kitépve, ismét találkozom az apjával.