A szerző 250 növényt ismertet ábécérendben. A legismertebbek, például a hársfa, kamilla, zsurló mellett a ritkábban emlegetettek, mint a hérics, longán, pekándió is megtalálhatók. A növénynév köznyelvi alakja után a korábbi évszázadokban leírt és ma fellelhető magyar nyelvi adatok következnek, feltüntetve a növénynév első megjelenésének idejét a magyar írásbeliségben. Megtudhatjuk, hogy a növény mely nyelvemlékekben, fontosabb szótárakban, herbáriumokban, orvos-botanikai művekben található meg és ott miképp jellemzik a növényt. A korábbi magyar gyógynövényekkel foglalkozó munkákhoz képest jóval részletesebb itt a növénynév eredetének magyarázata, és a névadás indítéka is részletesen bemutatásra kerül. Ezt bizonyítja a bibliográfiában felsorolt száz feldolgozott forrásmunka is. A szerző rendszerint a tárgyalt növénynév tájnyelvi változatait is közli, amit a növénnyel és a növénynévvel kapcsolatos botanikai, néprajzi, mitológiai ismeretek rövid összefoglalása és a növénynek a gyógyításban és a népi orvoslásban betöltött szerepe követ. A kötet végén az olvasó 75 betegség, bántalom mentén csoportosítva megtalálja, hogy megelőzésükre, kezelésükre mely növények fogyasztása javasolt.