A 20. század első évtizedeiben formálódott leghagyományosabb, ugyanakkor az olvasó számára a legkövethetőbb elbeszélői mo¬dort és eszközkészletet használ¬ja rövidprózáiban az önálló kötet¬tel most bemutatkozó Andrásy József.
Ami szövegeinek legandrasybb színét adja, az a változatos kör¬nyezet, olykor utópia (amely né¬ha ukróniával - valószerűtlen, elképzelt időbeliséggel - is tár¬sul), illetve a történés átélésének közvetlensége, amely, ha nem is mindig a legkészségesebben, de gyakran átengedi a helyet az önmegfigyelésnek is. A háborús Olaszország, az elkép¬zelt szanatórium, az ortodox ko¬lostor környékén megesett med¬vekaland vagy a bánsági vasút egy szárnyvonalának álomhelyszínné való átminősülése egyaránt le¬bilincselő olvasmány, napszaktól függetlenül.