Fiatal korunkban azért küzdünk, hogy megszerezzünk egy férfit, majd azért, hogy megtartsuk. Aztán az válik fő kérdéssé, hogy hogy viselje el őt, ne adjisten hogyan szabaduljon meg ettől az egykor oly csodálatos férfitől. De miért lenne törvényszerű, hogy akiért eleinte ölni tudnánk, azt később meg tudnánk ölni? Valóban el kell veszítenünk a legjobb, legizgalmasabb, leginspirálóbb dolgokat, amiket egy párkapcsolat nyújtani képes? Miért ne őrizhetnénk meg hosszú évtizedeken át, és miért ne fedezhetnénk fel benne új dolgokat? Vagy új műsorhoz új férfi kell? Miért ne élhetnénk át a szenvedélyt, az intimitást, a szerelmet csak azért, mert a bőrünk már csak egyre drágább krémeknek köszönhetően bársonyos? Miért lenne alacsonyabb az árunk a húspiacon, mert már nem fiatal pipik vagyunk? Miért ne találhatnánk rá akár a B oldalon a másik felünkre, csak azért, mert az A oldal ezt nem pörgette ki nekünk? És tényleg mindenkinek szüksége van egy állandó társra a boldogsághoz?