Anita túlélte a huszadik század legnagyobb emberi traumáját, a koncentrációs tábort. Tizenöt éves, árva, elveszett. Kapaszkodik a maradék rokonai által feléje nyújtott szalmaszálba: nagynénje Csehszlovákiában élő családjához menekül. Nagynénje a férjével, kicsi gyerekével és sógorával egy frissen kitelepített szudétanémet család otthonában él, és sok sorstársával együtt az Ígéret Földjére készül. Anita álma is Palesztina, de ő ahhoz még gyerek, hogy a kezébe vegye a sorsát. A rokonok felkarolják, érte küldik Magyarországra az élveteg sógort, akinek rögtön megtetszik a szép gyereklány...
„Hány csepp van az óceánban? Hány csillag az égen? Az emberiség fejin hány hajszál van? S hány gonoszság szívében?” Ez a Petőfi-vers segíti át Anitát életének történelmi és női sorsfordulóján.