A nevem Maya, és nem ugyanaz a lány vagyok, aki egy hónapja voltam. Ürességet érzek a mellkasomban. A szívem megszakadt a fájdalomtól. Azokon a sötét éjszakákon, azokban a fájdalmas pillanatokban, amikor visszaemlékszem, miként szorítottam sikoltva apám hideg, élettelen kezét, nehezemre esik még a lélegzetvétel is, ahogy érzem a veszteség súlyát rám nehezedni. De minden történetben van egy hős is, ugye? Egy hős, akit attól a pillanattól semmibe vettem, hogy kinyitotta a száját. A neve Alexander. Ő az elkerülhetetlen, akiről soha nem gondoltam, hogy megtalálom. Az egyetlen, akihez az összetört szívem húz. A lénye, az érintése, minden, amit tett, hogy elviselhetőbbé tegye a fájdalmam, örökké nyomot hagy bennem.