„A háziszőtteseknek igen fontos szerepe volt a konyhában. A szép mintájú abroszok adták meg egy-egy ünnepi ebéd vagy vacsora alaphangulatát. A sütő-abrosszal terítették le a kenyértésztát. Abroszon száradt a mák, az aszalt gyümölcs, a pár a párszárítón. "Batuzó" abrosszal vitték az asszonyok a piacra az árut. Szakajtóruha, szalvéta, zacskók – mind háziasszonyi kellékek. Mi most mégsem a szőttesek funkcióját, hanem a falu népi kultúrájában betöltött szerepét vizsgáljuk..." írta Hornok Lajosné az Édesanyám emléke... című kiadványban, amely az Endrődi füzetek c. sorozatban jelent meg.

Vaszkó Irén tanárnő saját gyűjtése alapján írta meg az Endrődi szőttesek című művét, helyi adatközlők segítségével. A háziszőttesekről készült fotógyűjtemény - amelyet Kunkovács László fotóművész fényképezett könyvtárunk helytörténeti gyűjteményében található. A leírás és a több mint 350 fotó felbecsülhetetlen helytörténeti érték. Vaszkó Irén: Endrődi háziszőttesek

Endrődi szőttes minták:

Sima csíkos

Duplaveréses

• Duplaveréses

Szedett

• Csillagos
• Egyedi
• Feliratos
• Geometrikus
• Labdarózsás
• Madaras
• Oltott rózsás
• Orgonacsöves
• Rozmaringos
• Vadrózsás
• Rojt

Cikk a Heti Délkelet1995. szeptember 3-i számából (pdf)

„ Azért gyűjtöttem össze, mert láttam, hogy régi temetéseken, ahol nem volt szemfedő, gyönyörű szőttesekkel terítették le a halottakat. Tehát-legrégebbi mintáink a föld alá kerültek, a szövés megszűnt Endrődön, meghaltak a mintafák - Gyuricza Mari néni, szegény. Hogy ha azt akartam, hogy megmaradjon legalább a minta, össze kellett gyűjteni. Orgonacsöveset, rozmaringosat, vadrózsásat, csillagosat -360-at számoltam meg. Kunkovács Laci lefényképezte, így maradtak meg a minták."
(Vaszkó Irén)

(In: Városunk- Gyomaenrőd 2. évf. 1995. 9.sz. p. 8.)

Édesanyám emléke... : tájjellegű ételek és házi szőttesek / [a kötetet összeáll. és az ételekről szóló fejezetet írta Hornok Lajosné Németh Eszter] ; [a Háziszőttesek c. fejezetet írta Vaszkó Irén] ; [a fényképeket kész. Kunkovács László]. - Gyomaendrőd : Honismereti Egyesület, 1999. - 128 p. : ill., színes ; 24 cm. - (Endrődi füzetek, ISSN 1215-7856 ; 7.)
ISBN 9630371391

Akendert április elején vetetették. A megérett kendert július végén, augusztus elején kézzel kihuzigálták (nyőtték), kévékbe kötötték, majd kocsikkal a kenderáztatóba vitték. A kenderáztató a Körösnek egy sekélyebb része, ma holtág és még mindig kenderáztatónak nevezik. Az 8-9 napig áztatott kévéket felállították, a napon szárították. A megtilolt kendert megmorzsolták , gerebennel jól megfésülték, csomóba kötötték és elraktározták a padláson. A szépen elkészített kendert adventon és farsangon megfonták. A szövés a böjtön kezdődött. A szövőszék felállítása a férfinép dolga volt, a többi az asszonyoké. Egész héten szőttek. Igen vallásos nép élt itt, az ünnepet megülték. Szombat délben kirakták a szobából a szövőt. Vasárnap misére menet megbeszélték, ki mennyit szőtt már le, ki milyen mintát talált ki.. A böjt a nagyhéttel kezdődött, ekkorra mindenki készen volt a szövéssel.

A sima vászon szövése a legegyszerűbb. Nőknek ingváll, pendel , férfiaknak ing és gatya készült belőle. A 18. században sokan szemfedőnek is használták a lepedőt.

A sima csíkos vásznat úgy szőtték mint a sima vásznat, csak amikor a csíkhoz értek, akkor a vetélőbe piros színű fonalat tettek és az előre eltervezett minta szerint beleszőtték. Endrődön a szőttesekben lévő csíkot síknak mondják.Sokan a pirosat, mielőtt a vetélőbe tették volna, könnyedén összesodorták fehérrel. Ez szövésnél kalászos(1), rozmaringos (2) mintát hozott. Amikor a vetélővel keresztbe is rászőtték a pirosat , létrejött a kockás minta. Ezeket az egyszerű mintájú abroszokat terítették rá a párszárítóra ha tarhonyát, lebbencset, csigatésztát vagy párkorpát szárítottak. Disznóöléskor ezekkel takarták le a húst, valamint a káposztás és erőstúrós hordót. Csíkos abroszokon nyújtották a finom rétest is. Hamar elnyőttek, ezért minden évben szőttek hozzá. A szőttesek közt nem találunk két egyformát. Talán az „én még szebbet és másformát szövök" – versennyel lehet magyarázni az endrődi szőttesek mintagazdagságát . A sokféle variáció oka a lelki gazdagság, az önkifejezés képessége is. Sok minta szakadt le Erdélyből is erre a vidékre. Búcsúra, vásárba Erdélybe jártak az endrődiek, oda vitték szőtteseiket, sok ottani mintát megismertek, amelyeket otthon azután leszőttek. és tovább formálták. A duplaveréses csíkos vászon szőtték pántlikacsíkos mintával, fehérrel valamint fehérrel és fogacskával kombinálva. Szőtték abroszba, törölközőbe, derékaljba, szakajtóruhákba. (3) A szedett mintás vászon szövéséhez rengeteg munka, nagy türelem, jó számolókészség és ügyes kéz kellett. Mivel a fonal két színű – fehér és piros -, így két vetélőt használtak. Mivel a szedett szőttes elkészítése nagyon nehéz volt, csak abroszokba, dísztörölközőkbe, valamint derékaljakba szőtték. Sokszor az abroszba, dísztörölközőbe szöveget, a lány vagy a tulajdonos nevét is beleszőtték.