A hónap ajánlata

 

Április 14. 100 éve : Útban Southamptonból New Yorkba 2200 utassal a fedélzetén jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Titanic.

A Titanic (RMS Titanic: RMS= Royal Mail Ship= királyi postahajó) egy utasszállító, luxushajó volt, amely első útján, 1912. április 12-én jégheggyel ütközött Skócia partjainál, majd két és fél óra múlva, 2012.április 15-én elsüllyedt. A 2200 utas közül 1500-an haltak meg. A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették, Észak- Írországban, Belfastban. A Hite Star Line társaság számára tervezték, a transzatlanti forgalom lebonyolítására, két másik hajóval együtt. A tervek szerint a három hajó heti 3 járattal biztosította volna az oda-vissza közlekedést Európa és Amerika között.

 

A világ legnagyobb gőzhajójaként megépült Titanic legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága 269 méter volt. Magassága a gerinctől a kémények tetejéig 53 m volt, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. Korában a világ legnagyobb hajója volt. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 000 000 szegeccsel rögzítették. Süllyedéskor elsősorban az a felirat károsodott, amit az orrára festettek. A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt. A hajó építési terveiben eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de – arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a mindössze húszat helyeztek el. Az akkori előírások nem tették kötelezővé a teljes utaslétszámnak megfelelő hellyel ellátott mentőcsónakok felszerelését, mert nem az utaslétszám, hanem a vízkiszorítás számított. A tragédia következtében változtatták meg ezt a szabályt.

A hajó első útja az angliai Southamptonból a franciaországi Cherbourgba, onnan az írországi Queenstownba és végül az Egyesült Államokba, New York Citybe vezetett volna fedélzetén 2207 utassal.

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott a hasonló útvonalon haladó hajóktól. Távírászai túlterheltsége miatt, ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyről, de máig nem tisztázatlan, hogy miért nem csökkentették a sebességet. A Titanic a közkeletű vélekedéssel szemben nem versenyzett a kék szalagért, mert maximális sebessége 3 csomóval elmaradt a korábban felállított rekord sebességétől.

A Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt a Mauretania-Lusitania párosétól, ezért ahhoz, hogy 1912. április 16-án kedden, délután 5 óráig megérkezzen New Yorkba (ez a sajtó és a fogadás szempontjából az utolsó megfelelő időpont - ekkor adhattak róla hírt még aznap), a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia.   A Titanicról készült eredeti felvételek itt láthatók.

 

A személyhajózás leghíresebb katasztrófájának bekövetkezéséhez több ok, szerencsétlen egybe esése, emberi hibák és tévedések sorozata kellett:

Az újabb kutatások szerint ebben az időszakban szokatlanul nagy lehetett a dagály, ami jelentősen növelhette a jéghegyek gyakoriságát az érintett útvonalon.

Április 14-én 23.40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. William Murdoch első tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel járt. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg – elég volt a hajó elsüllyedéséhez. A tisztek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.

A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek, valamint megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését és a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. Összesen kb. az utasok felének jutott volna hely (1178), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel.

 

Éjfél után öt perccel, huszonöt perccel az ütközést követően Smith kapitány tudatára ébredt, hogy a Titanic helyrehozhatatlanul súlyos sérüléseket szenvedett. Parancsot adott, hogy szedjék le a mentőcsónakokat borító ponyvákat, és mindenki készüljön a hajó elhagyására. A következő két órában teljes káosz uralkodott a fedélzeten. Nem tartottak még mentőgyakorlatot, és sem az utasok, sem a legénység nem tudta, hogy pontosan mi a teendő ilyen esetben. Sajnos egyetlen tiszt sem tudta, hogy a mentőcsónakokat teljes terheléssel is le lehet engedni a vízbe. Ha ezt tudták volna, akkor 706 helyett 1178 embert lehetett volna megmenteni. A parancs szerint először csak a nők és a gyermekek szállhattak be. A hajó jobb oldalán voltak a páratlan, a bal oldalán a páros számú csónakok. A csónakok megtöltésével is bajok voltak, például az 1-es számút 12 emberrel (5 első osztályú utassal és 7 fő személyzettel).

 

Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. A csónakokat sorra engedték le, miközben az utolsó óráit élő gigászi hajóról fellőtték a rakétákat. A hatalmas hajót képtelenség volt elhagyni, miközben hajó fedélzeteit ütemes tempóban öntötte el a víz, míg végül már egyre gyorsabb ütemben süllyedt el a hajó. Az utolsó csónakot 1912. 04.15-én 2.05-kor bocsátották le. 2.18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé. A kritikus állapot miatt az elektromos világítás kialudt az egész hajón.

 

A Carpathia nevű gőzös fogta az S. O. S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret "Molly" Brown, (az "elsüllyeszthetetlen Molly Brown") első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt.

 

Április 15-én 2.20-kor a Titanic elsüllyedt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította, még visszafordult 5 túlélőért, akiket kiemeltek a jéghideg vízből, de kettő közülük a csónakban meghalt. A mentőcsónakokban lévő embereket kb. 75 perc múlva felvette a Carpathia. Az első csónakot, a 2-est hajnali negyed ötkor vették fel, az utolsót, a 12-est négy órával később, reggel nyolc óra körül. A szárazföldön ekkor már rebesgettek a hajóval történt dolgokról, azonban a White Star Line tagadta, hogy bármilyen katasztrófa érte volna a hajót. Néhány óra múltán a hajótársaság elnöke beismerte, hogy valóban elsüllyedt a Titanic, és rengeteg áldozatot követelt.

Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Az első osztályon összesen 121 ember, a másodosztályon 162, a harmadosztályon pedig 533 ember vesztette életét. A legénység 688 embere veszett a vízbe. A legtöbb halott sajnos a harmadosztályon utazók közül került ki, akiknek már nem jutott csónak.

 

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles, az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni. Előírták azt is, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. Előírták, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, a jelzőrakétákkal való összetéveszthetősége miatt. A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária. A Titanic segítségére siető hajó – a brit Carpathia – hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott.

 

Titanicról nagyon sok könyv jelent meg, amelyek a hajó katasztrófáját mutatják be. A leghíresebb és legsikeresebb könyvet a hajóról Walter Lord írta, Magyarországon A Titanic pusztulása címmel jelent meg, amely a túlélők elmondása alapján vázolja fel a hajó végzetes estéjét. A könyv filmváltozatát 1958-ban készítették el.

Dékány András regényt írt S. O. S. Titanic címmel, a Szemtanú ismeretterjesztő sorozat egyik kötete, Titanic címmel (Park Könyvkiadó) gondozásában, szintén a hajó tragikus történetét dolgozta fel.

 

       

 

1997-ben pedig James Cameron rendezésével filmre vitték a hajó pusztulását egy romantikus történetbe ágyazva. A film 11 Oscar-díjat nyert el.

 

   

 

A film elkészítését nagyszabású kutató munka előzte meg, hogy minél hitelesebb, a legapróbb részletekig valóság hű film születhessen.

A film betétdala itt hallható

 

    

 

Érdekesség, hogy 1898-ban egy Morgan Robertson író Hiábavalóság címmel írt könyvet egy hajóról, amit Titánnak hívtak. A Titánt egy elsüllyeszthetetlen csodahajónak tartottak, amely szintén Southamptonból indult el Amerika felé, de egy áprilisi éjszakán, félúton jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Csak az előkelőségek és a gazdagok menekülhettek meg. A kitalált hajó problémája ugyanaz volt, mint a Titanicé: mentőcsónak-hiány.

Titanic 1912. április 15-én bekövetkezett katasztrófájának utolsó túlélője, 2009.május 31.- én hunyt el. Millvina Dean 97 évesen halt meg. Az asszonynak nem voltak emlékei a hajóról hisz két hónapos korában utazott a Titanicon, a családjával, a harmadosztályon. A család Amerikában akart új életet kezdeni. Édesanyja és bátyja megmenekült, ám édesapja életét vesztette.

 

Az utolsó túlélővel készített riport itt látható

(Internetes források alapján.)