A világon legalább kétszáz olyan emlősfaj van, amely téli álmot alszik. A nagytestű emlősök közül legismertebb a barna medve. De jó, ha tudjuk, hogy akár a közvetlen környezetünkben, a kertünkben, a parkokban, ligetekben vagy akár az ártéri erdőkben is találkozhatunk téli álmot alvó állatokkal. (kép forrása)

Ez az állapot jelentősen eltér a normál éjszakai alvástól. A téli álom kialakulásának elsősorban a táplálék szűkössége az oka, és nem a hideg. A téli álomnak két fajtája van, a mély hibernáció és a felszínesebb torpor. Ilyenkor az életműködések minimálisra csökkennek, a légzésszám és a szívverés is lelassul. Az állatok testhőmérséklete pedig a környezet hőjéhez közelítve csökken. A téli álmot alvó emlősök számára fontos a zavartalanság, mert az időközi ébredésekkel rengeteg energiát veszítenek. (kép forrása)

A téli álom alatt ugyan visszaesik az energiaigény, de valamennyi energiára szükség van az életben maradáshoz, ezért egyes fajok időről-időre kijárnak a szabadba, vagy be az éléskamrába. Vannak fajok, amelyek alkalmanként vadásznak is. Mások felkészülve a „nagy alvásra” bőséges táplálkozással vastag zsírréteget növesztenek a bundájuk alá. Ennek a tartaléknak a segítségével vészelik át az ínséges időszakot. (kép forrása)

A barna medve október és december között tér téli álomra, és márciustól májusig tartó időszakban ébred attól függően, hogy élőhelyére mikor érkezik meg a tavasz. A medvék testhőmérséklete nem hűl le drasztikusan, szívverésük, lélegzetvételük azonban nagy mértékben lelassul, miközben szinte minden testi tevékenységük zavartalanul működik tovább. Még a bocsokat is a téli álom közben hozza világra. Egyedül a táplálkozást szüneteltetik, helyette zsírkészletüket égetik el. (kép forrása)

A mogyorós pele is előre készül a téli álomra. Makkon felhízlalja magát, úgy vonul el a hosszú pihenőre. Fészkét kövek alá, odvakba vagy a lombtakaró alá készítheti. Itt alszik összegömbölyödve, és csak akkor ébred fel, ha testhőmérséklete drasztikusan lehűl. A pelék akár hét hónapot is átaludhatnak, ezzel ők a csúcstartók. (kép forrása)

Odút készít magának a keleti sün is. A gyökerek közé, bokrok alá készített fészket avarral béleli. Ha nagyon hidegre fordul az idő, remegni kezd a teste, így fűti magát. Külső zavaró hatásokra könnyen felébred téli álmából. (kép forrása)

A denevérek telelési szokásai fajonként eltérőek. Egyes fajok épületek réseiben, míg mások faodvakban vagy barlangokban telelnek. Fontos, hogy a telelőhely klímája kiegyenlített legyen. A testhőmérsékletük a környezet hőmérsékletéhez igazodik, akár 5-9 ºC fokra is lehűlhetnek. Ha fűtött, meleg épületek repedéseibe húzódnak be, előfordulhat, hogy nem tudnak mélyen hibernálni, és így rengeteg energiát veszítenek, amit már nem tudnak pótolni. Enyhe télen megmozdulnak ugyan, de márciusig nem jönnek elő a szabadba. (kép forrása)

A denevérekkel ellentétben a mókus nem alszik mély téli álmot. Enyhébb napokon találkozhatunk vele, amint épp élelem után kutat. Az ősz során termésekkel tölti meg földalatti raktárait. Az egész télre elegendő táplálékhoz több kamrát is meg kell töltenie, hiszen előfordulhat, hogy egyiket-másikat nem találja meg a hó alatt. (kép forrása)

Az ürgék már nyár közepén megkezdik a téli álomhoz szükséges zsírtartalékok felhalmozását. A család tagjai nem egyszerre vonulnak el üregeik mélyére. A hímek kezdik a sort, ők már augusztusban visszahúzódnak. Őket követik a nőstények szeptemberben, majd a fiatalok október végén. A téli álom során az ürge testhőmérséklete is a környezet hőmérsékletére esik vissza. Az üregek olyan mélyek, hogy a hőmérséklet sosem éri el a fagypontot. (kép forrása)