Október jeles szülöttei Gyomán és Endrődön
Az október jó alkalmat nyújt arra, hogy megemlékezhessünk azokról a személyekről, akik ebben a hónapban születtek és meghatározóak voltak városunk életében. Településünk egyszerűsége, csendes és nyugodt légköre ellenére több halhatatlanná lett művésznek, tudósnak, sportolónak és mesterembernek nyújtott otthont. Október jeles szülötteiről, akik iránt Gyomaendrőd a tiszteletét utcák, terek, épületek elnevezésével, emlékművek állításával, gyűjtemények létrehozásával is igyekezett kimutatni, ezen az oldalon olvashatnak bővebben.
Corini Margit (festőművész)
1933. október 5-én született Endrődön. Gyermekkorában Zalaegerszegen élt családjával, de a nyarakat, szünidőket mindig szülőfalujában töltötte. Kötődését mutatja, hogy 1997-ben díjat alapított az endrődi Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola tanulóinak jutalmazására.
Hunya István (író, politikus) Endrődön született 1894. október 1-jén. A 20. sz.-i magyar agrárszocialista mozgalmak egyik jelentős személyisége. Politikai tevékenysége mellett szépirodalmi munkássága is jelentős. Elbeszéléseket, színdarabokat is írt, visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Kilencvenhárom éves korában hunyt el Budapesten.
1925. október 4-én született Gyomán. Tizenkét éves korában költözött családjával Budapestre. 1944-ben felvételizett a színiakadémiára, ahova azonnal fel is vették, de az intézmény a II. világháború miatt szüneteltette a képzést, mire viszont folytatták, Kállai már hivatásos színész volt, diploma nélkül. Számtalan filmben és színpadi darabban szerepelt. A népszerű színész 2010. július 10-én hunyt el Budapesten.
Kálmán Farkas (református lelkipásztor, irodalom- és zenetörténész, zeneszerző) Siómaroson született 1838. október 15-én. Családjában a papi pálya több generációs hagyomány volt. A zenével már a gimnáziumi évei alatt is foglalkozott, gyönyörűen hegedült. Teológus korában az egyházi zenetörténeti tanulmányokban mélyedt el, emellett a Református énekeskönyv hat éneke is őrzi a nevét dalszerzőként. 1863-ban letette első papi vizsgáját, innentől kezdve több településen látott el szolgálatot, míg végre 1885-ben a gyomai református gyülekezet lelkészül választotta. Itt hunyt el 1906. október 2-án.
Kner Erzsébet (könyvkötő, tipográfus) 1897. október 7-én született Gyomán. Az érettségi megszerzése után a könyvkötészeti pálya mellett döntött. Édesapja támogatta leánya terveit, de tanoncszerződést kellett kötnie a családi vállalattal, és szigorúan az alapoktól kellett kezdeni a szakma elsajátítását. Később, elkötelezettségét látva, Lipcsébe küldték tanulni. 1924 őszén önálló műhelyet nyitott a család támogatásával Budapesten, ahol pár éven belül már a legjobb fővárosi kézműves iparművészek között tartották számon. 1949-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, és Chicagóban telepedett le. 1952-ben saját könyvkötészetet nyitott, amelyet harminc éven át működtetett. 100 évesen hunyt el Chicagóban.
Budapesten született 1923. október 23-án. Az érettségi után két évig inasként dolgozott a saját nyomdájukban. Édesapja a nyomda vezetését szánta későbbi feladatául. 1944 áprilisáig dolgoztak együtt, ekkor munkaszolgálatra kellett bevonulnia. Sikeres szökése után 1945 februárjában tért haza Gyomára, ahol édesapja távolléte (internálása) miatt hivatalosan kinevezték a nyomda vezetőjévé. Szülei elvesztésének hírét nem tudta feldolgozni, 1945. december 6-án véget vetett életének.
Maácz László (néptánckutató) 1929. október 30-án született Endrődön. Az ELTE bölcsésztudományi karán szerezett diplomát néprajz-muzeológus szakon. Kezdetben muzeológusként, majd 15 évig a Magyar Állami Népi Együttes táncfolkloristájaként és lektoraként dolgozott. 1969-1979 között a Művelődési, majd Kulturális Minisztérium Zenei Osztályán volt főelőadó és miniszteri tanácsos. 1990-ig a Táncművészet c. folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. a hazai tánckutatás egyik szervezője és irányítója volt. Budapesten hunyt el 1998. április 17-én.
Rózsahegyi Kálmán (színész, színészpedagógus, színiiskola alapító, író) Endrődön született 1873. október 6-án. Vándorszínészként már kisgyermek korában megismerte a színészi élet viszontagságait és szépségeit. „Faluról falura jártunk – írta visszaemlékezéseiben – fagyban, sárban, hóban, hordókra épített színpadon – kocsiszínben, kocsmák ivójában – nagy nélkülözések között, de rendíthetetlen hittel hirdettük a magyar szót. A színészetnek minden lépcsőjét bejártam.” 1900-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, aminek 1923-ban örökös tagja lett. Népszerű kabarészínész is volt. 1900-ban színészképző iskolát nyitott, és öt évtizeden keresztül számos kitűnő színészt nevelt. 88 éves korában hunyt el Budapesten. 1996. január elsején az endrődi általános iskola –Rózsahegyi Kálmán iránti tiszteletből- felvette a művész nevét. |