Június 5. a Környezetvédelem világnapja. A környezet károsításával az élőlényeknek egyre csökken az élőhelye. Így az ott élő növények és állatok is eltűnhetnek. A környezetvédelmi világnap a meglévő értékek megőrzésére hívja fel a figyelmet. A sokféleség megőrzése azért fontos, mert minden fajnak meg van a maga szerepe és feladata az egyensúly fenntartásában. A világ madarai című könyv több mint 800 fajt mutat be.

A madarak rendkívül változatos lakóhelyet készítenek maguknak. Fészkelnek fákon, sziklaperemeken, talajon, odúkban. A legszélsőségesebb éghajlati viszonyokhoz is alkalmazkodnak. A füsti fecske, kedves költöző madarunk valóságos fazekasmester. Sárból csésze alakú fészket rak épületek falára, az eresz alá.

A fehér gólya is költ hazánkban. Fészkét villanypóznákra, házak kéményére rakja. A fészek külső részét ágakból építi a belső részét fűvel béleli ki a madár. A gólya pár ragaszkodik a fészkéhez. Évről évre visszatér ugyanoda. A régi fészket javítják és magasítják.

A nádirigó, vagy nádiposzáta szintén vándormadár. Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. A mély, csésze alakú fészket a tojó a nyílt vízfelszín közvetlen közelébe, nádszálak közé építi. A fészek anyaga száraz növényszálakból, nádbojtból, finom gyékény-hajtásokból, néha egy-egy madártollból, pókhálóból, szőrből áll.

A málinkó szövőmadár Afrika leggyakoribb szövőmadara. Nagy kolóniákban élnek fákon, gyakran falvak közelében. Mesterien szőtt fészkük költőkamrából, előcsarnokból és egy lecsüngő, csőszerű bejáratból áll.

Bizonyos fajoknál jellemző, hogy nem egyedül, hanem óriási tömegekben, kolóniákat alkotva élnek együtt a családok. Egy-egy ilyen csoportban, akár több száz família is élhet egymás szomszédságában, ami több ezer egyedet is jelenthet egyetlen fán! Ezek a lakótelepek hatalmas méretűek, egy irányú kiterjedésük akár több mint tíz méteres is lehet, átmérőjük elérheti a három métert, míg a tömege meghaladhatja az egy tonnát! További érdekesség, hogy amennyiben a szerkezet kitart, ezeket a fészekrendszereket akár száz évig is használják a különböző madárcsaládok generációi.

A selyemmadár vagy kék lugasépítő madár Ausztráliában él. A hím a tojó elcsábítására egy lugast épít, mely két párhuzamos falból áll, amelyeket földbe szúrt száraz ágak és füvek alkotnak. A bejáratot kék színű tárgyakkal, például bogyókkal, tollakkal díszít. Újabban emberi eredetű tárgyakat, így kupakokat, üvegcserepeket is felhasznál a dekoráláshoz, de csakis a kék színűeket.

A csíkos kertészmadár Új-Guineában él. Ezek a főleg barnás színű, seregély méretű madárkák valóságos építőmesterek, amelyek ágak szövedékéből építik a házikókat, bennük belső oszlopok és a kamrákat összekötő átjárók vannak. A házaknak udvaruk van, amelyben minden olyan kincs megtalálható, ami magára terelheti a figyelmet.

A kertészmadarak többféle anyagot felhasználnak a lugasuk szépítésére. Gondosan válogatják szét színre és formára a díszítőelemeket. Egyes fajok gyümölcsöt szednek és azt halmoznak fel a lugasuk előtt.