A hónap ajánlata

A Kon Tiki expedícióról

 

Polinézia a Csendes-óceán déli és középső részén fekvő, körülbelül 1000 szigetet foglalja magába. A terület lakói a polinézek.

 

Polinézia (a háromszög által határolt terület)

 

1. Hawaii
2. Új-Zéland
3. Húsvét-sziget
4. Szamoa
5. Tahiti

 

 

 

 

 

A tudósok korábban sok elméleti vitát folytattak arról, hogy Polinéziát lehetséges volt-e Dél-Amerikai felől elérni, illetve benépesíteni.

Ezért gondolták lehetetlennek az elképzelést:

• A tutaj építésére rendelkezésre álló balsafa magába szívja a vizet, ezért időről időre ki kell szárítani a napon, vagyis csak partmenti hajózásnál alkalmazható.
• Egy tutaj tengerszinthez képest alacsony fedélzete nem nyújt elegendő védelmet a rajta lévő legénység számára.
• A tutaj összeerősítéséhez használt háncs a tengervízben szétmállik, ezért a tutaj szétesik.
• Több ezer kilométeres távolságon nem lehetséges elnavigálni egy kicsiny szigethez.

1947-ben Thor Heyerdal norvég utazó, eredetileg tengerbiológus bebizonyította, hogy egyik feltételezés sem igaz.

 

 

 

 

Thor Heyerdahl.
Kon-Tiki expedíciójával lett híres. Egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából a Tuamotu-szigetekre. A gyakorlatban bizonyította be, hogy a történelem előtti időkben, „primitív" eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes- óceánon Dél-Amerikából Polinéziába.

 

 

 

 

 

 

 

 

Thor Heyerdahl és négy barátja, valamint egy zöld színű papagáj 1947-ben indult Peruból egy kilenc fatörzsből eszkábált balsafatutajon, a Kon-Tikin. 101 nap alatt 8000 kilométert tettek meg, pár veszélyes helyzetet leszámítva nagyjából problémamentesen. A papagáj elpusztult. Az expedícióról beszámoló könyvét 70 nyelvre fordították le. Címe: Tutajjal a Csendes óceánon (A Kon Tiki expedíció). Az expedícióról készült dokumentumfilm Oscar-díjat kapott.
A tutajt spanyol hódítás-korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján építették. Alapját 9 nagy, 60 cm átmérőjű balsafatörzs alkotta. A gerendákat 3 cm vastag kenderkötél-gúzsokkal kötözték össze. A hosszanti gerendákhoz kisebb törzseket kötöztek. A farönkök közé - korabeli ábrázolásoknak megfelelően- fenyődeszkákat dugtak, amelyek a tutaj iránytartását segítették. A függőleges deszkák segítségével a tutaj nagyszerűen kormányozható volt, szinte feleslegessé téve a „modern" formájú kormányevezőt.

 

A 8,8 m magas árboc kemény mangrovefából készült, „A" alakban. Az árboc mögött kapott helyet a 4,25 m hosszú, 2,4 m széles, 1,2-1,5 m magas bambuszfonat falú kabin, amelyet banánlevelekkel fedtek le.
A 5,5 m × 4,6 m-es nagyvitorlát bambusztartókra erősítették. A tutaj „fedélzetét" bambuszfonat-lapokkal borították. A tutaj orrára fenyődeszkából készítettek hullámtörőt, amit az indiánok annak idején nem ismertek. Ez az „újítás" a tapasztalatok alapján teljesen feleslegesnek bizonyult

A Kon-Tiki elkészítése során semmiféle fém alkatrészt nem használtak.

 

 

 

A tutaj aljához erősített bádog- és bambuszcsövekben kb. 1300 liter vizet vittek magukkal. Táplálékul mintegy 200 kókuszdiót, édesburgonyát, lopótököt, és sok egyéb gyümölcsöt és terményt raktároztak. Az USA hadserege - kipróbálás céljából - túlélőkészletekbe szánt kísérleti élelmiszerekkel látta el az expedíciót, ezeket is fogyasztották. Az út során a tutajosok fő tápláléka a rendkívül bőséges halászzsákmány volt.

 

Az út során bebizonyosodott, hogy a tutaj és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti szakértők hitték. Az expedíció számos megfigyeléssel, tudományos eredménnyel gazdagította ismereteinket, több addig nem ismert hal- és állatfajt azonosítottak, valamint főképp az amerikai hadsereg számára teszteltek tengeri túlélő-felszereléseket és élelmiszereket.

Az expedíció megalapozta a kísérleti régészetet, amelyik azóta is az egyik legdinamikusabban fejlődő ága a régészet tudományának.