Költöző madaraink

 

A tavasz megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka vándormadaraink megérkezése. A fecskéket és a gólyákat nemcsak vidéken fogadják örömmel az emberek, hanem a városi emberek is, gyakran még a televízió is bemutatja érkezésüket.

Néhány érdekes dolog a költöző madarak életéről

 

A minden ősszel és tavasszal megfigyelhető madárvonulás az egyik leglenyűgözőbb természeti jelenség. Milliószámra kelnek útra az északi félteke madarai, hogy a hideg elől a mérsékelt éghajlatú vidékekre, vagy akár a trópusokra költözzenek, míg tart a tél. Az esetenként több ezer kilométeres út megtétele természetfeletti teljesítménynek tűnik a madaraktól, az emberiség fantáziáját ősidők óta izgatja, hogy hogyan képesek tartani a bonyolult vonulási formációkat, hogyan nem tévednek el, és egyáltalán honnan tudják, mikor kell indulniuk, és hová kell menniük.

 

 

 

Miért költöznek a madarak?

A vonuló madarak egyik része az időjárási tényezők miatt, míg másik részük öröklött, belső tényezők miatt költözik. A nem vonuló madárfajokat állandó madaraknak nevezzük.

A költözést a nappalok rövidülése, a táplálék mennyisége és a keltetéshez kedvezőbb hőmérséklet motiválja, amiért egyes fajok kontinenseket is képesek átrepülni. Az útvonalak genetikailag kódoltak, és tanulással is öröklődnek a generációk között. Tájékozódási pontként hegyláncokat, folyókat és jellegzetes széljárásokat használnak.

Költöző madarakról már háromezer évvel ezelőtt is készítettek feljegyzéseket. Az ókori görögök úgy vélték, hogy a madarak téli álmot alszanak valahol a Nílus folyó mentén, Afrikában. Ezt az elképzelést csak az 1900-as években cáfolták meg kutatók, miután párhuzamot fedeztek fel az évszakok változása és a madarak viselkedése között.

Miért kedvelik annyira a madarak a kábeleket?

A közhiedelemmel ellentétben nem az elektromágneses tér vonzza őket. A lábaik vékony ágakon kapaszkodáshoz alkalmazkodtak, városi környezetben pedig a kábelek kínálnak hasonló felületet. A madarak mindig széllel szemben ülnek a kábelre, ami a felszállásukat segíti. A kábelekről a ragadozó madarak is jobban szemmel tudják tartani vadászterületüket. A pihenő madarak egyenlő távolságban ülnek egymástól, hogy bármikor leszállhassanak az újonnan érkezők, illetve felszállásnál legyen helyük kitárni szárnyaikat.

 

 

 

 

Miért vonulnak csoportosan?

 

A költöző madarak energiatakarékosságból repülnek csoportosan, a nagyobb testű fajok így 20 százalékkal több energiát spórolnak, mintha egyedül repülnének. A csoport nagyobb védelmet nyújt a költöző madarak vadászatára specializálódott ragadozók ellen is.

A madarak kétszer annyi energiát használnak fel- leszálláskor, mint a vándorút közben. A kutatók arra gondoltak, hogy a madarak az útmegszakítások idején valamilyen "energiatakarékos üzemmódba" kapcsolnak, hogy tartalékokat halmozhassanak föl az útra. Fölmerült a gondolat, talán éjszaka csökkentik a testhőmérsékletüket, és így tesznek szert többlet energiára.

Kutatók megfigyelték, hogy a kövérebb madarak testhőmérséklete kevésbé csökkent le, mint a soványabbaké. Az anyagcserét vizsgálva ugyanerre az összefüggésre jutottak. A nehezebb madarak kevésbé, a könnyebb madarak jobban lecsökkentették anyagcseréjük sebességét. Egyes madarak akár 30 százalékos energiamegtakarítást is elértek testhőmérsékletük éjszakai lecsökkentésével. Mivel a kis madarak úgy is képesek energiát megtakarítani, hogy összebújnak melegedni, feltételezik, hogy a vándormadarak mindkét stratégiát (összebújást és éjszakai lehűlést) alkalmazhatják azért, hogy minél rövidebb ideig kelljen megállniuk "tankolni", mielőtt folytatnák útjukat.

 

Néhány költöző madarunk

- fecske

 

 

 

A fecskék sorsát nemcsak az élőhelyeik átalakulása és a klímaváltozás nehezíti, de az afrikai rossz körülmények is, ahol az éhező helybeliek ezrével pusztítják a madarakat, hogy húshoz jussanak. Ha a jelenlegi állománycsökkenés hasonló ütemben folytatódik, akkor tíz év múlva igazi ritkaság lesz Magyarországon a fecske. Hazánkban a füsti fecske a legelterjedtebb. Nagyon hűséges, az járja róla, hogy mindig visszatér fészkelőhelyére. Utódai is ott folytatják életüket, ahol elődeik éltek és költöttek.

 

 

 

 

 

 

- fülemüle

 

 

 

A fülemüle áprilisban érkezik, és szeptember közepéig marad. A telet Afrikában tölti. A legzeneibben éneklő madár, a dal királyának is nevezik. Csak a hím példányok énekelnek.

 

 

 

 

- gólya

 

Szinte egész Európában elterjedt. A legtöbb belőlük Lengyelországban található/ 25%-a az összes állománynak/. Afrika középső és keleti részein telel, valamint Indiában, ahová Ázsiából érkeznek a tél elől. A kifejlett madarak csőre és lába piros, amely színt a táplálékból származó karotinok adják. Számos feljegyzés tanúskodik hűségéről párja iránt és önfeláldozásáról utódainak megvédéséért. Följegyezték, hogy1556-ban, amikor kigyulladt az a ház, amire a fészek épült, akkor a szülők a fiókáikat menekítették, hogy inkább ők égjenek meg. Az emberhez szoktatott fehér gólyák megszelídülnek, bíznak az emberben, a szabályokat eltanulva játszanak a gyerekekkel, és ha már el is repülnek, minden évben visszatérnek, hogy megköszönjék a gondoskodást.

 

 

- daru

 

 

A daru a becsület, a hűség és a béke jelképe. Ez a fenséges madár egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli A daru a magyarság egyik megbecsült ősi vadmadara. A 16. századtól írásos emlékeink vannak a szelíd darvak tartásáról. A parasztudvarokban még a századforduló idején is tartottak szelíd darut. Régen egy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. A cseléd embernek darutoll nem dukált. Neki be kellett érnie a kakastollal. Régen jóravaló úri házaknál háziállat volt a daru. A darvakat megszelídítve a házaknál nevelték.

 

 

 

 

- sárgarigó (aranymálinkó)

 

A Kárpát-medencébe a vonuló madarak közül legutolsóként, májusban érkeznek és augusztus végén, szeptember elején már távoznak is. Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van. A hímek éneke jellegzetes flótázó. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz.