A Magyar Rovartani Társaság által meghirdetett szavazáson a sisakos sáska (Acrida ungarica) kapta a legtöbb jelölést. A „verseny” jelöltjei a homokpuszták, száraz gyepek fajai közül kerültek ki, rajtuk keresztül szerették volna ráirányítani a figyelmet ezekre az élőhelyekre és azok rovarvilágára. A fajra Magyarországon találtak először, itt gyűjtött példányok alapján írták le a tudomány számára, erre utal a latin név második tagja (’ungarica’) is. Magyar elnevezése a rovar fejének sajátos, megnyúlt alakjára utal. (kép forrása)

Az akár 6 cm-t is elérő hosszával a második legnagyobb hazai sáskafajunk. Mérete ellenére könnyedén beleolvad környezetébe. Ebben segíti zöld vagy barna színe, lapított csápja, fűszálhoz hasonló megnyúlt teste és vékony, pálcikaszerű lába. (kép forrása) 

Melegkedvelő faj, a fejlődéséhez nagy hőmennyiségre van szüksége. Nyár végén van a szaporodási időszak, ekkorra érik el a felnőtt, ivarérett kort. A nőstények a petéiket a talajba rakják egy csomóba. Ezeket a csomókat habbal veszik körül, amely megszilárdulva védi a petéket. A telet ilyen formában átvészelve majd csak következő nyár elején kelnek ki a lárvák, és nyár végére érik el a végleges méretüket. A nemek között nagy a különbség. Míg a hímek 3-4 cm-re nőnek meg, addig a nőstények elérik a 6-7 cm-t is. (kép forrása)

A sisakos sáska növényevő, elsősorban pázsitfűféléket fogyaszt. Mérete miatt ő maga is finom fogásnak számít a madarak étlapján. Zöld vagy barna színe segíti a rejtőzködésben. Fejlődése során hatszor vedlik, ilyenkor változhat a színe is. A színárnyalatot befolyásolhatja a páratartalom és a rovar közvetlen környezetének színezete, mintázata is. Az ivarérett példányok már nem változtatják a színüket.(kép forrása)

Hosszú ugrólábai ellenére nem ugrik rekordtávolságokat. Meneküléshez inkább a szárnyait használja. Egyszerre 10-20 métert is képes megtenni. Rokonaival ellentétben nem ciripel, helyette kerepelő, zümmögő hangot ad ki repülés közben.
(kép forrása)