A hónap ajánlata
Marathón; maratoni futóversenyek
A maraton 42km 195 méter távú futóverseny. A táv teljesítése sokak szerint emberfeletti teljesítményt jelent, ezért e sportág a kitartás egyik szimbólumává vált.
A sportág elnevezésének alapjául egy valós történelmi esemény szolgál. i.e. 490-ben a marathóni, síkságon csatát vívott a görög és a perzsa hadsereg, amely a görögök győzelmével végződött. Ez történelmi tény, a többi, ami ezután történhetett egyelőre kétséget kizáróan nem bizonyított. Mennyi a legenda, mennyi az igazság nem tudhatjuk biztosan. Elméletek születtek. Ki az egyik, ki a másik elképzelés hű pártolója.
A csatához két legendás futás kapcsolódik:
Az első a csatát
megelőzően Athénből Spártába küldött futár története (történetileg ez a hihetőbb), a második pedig a győzelem hírét Athénba vivő s ott holtan összeeső katona szinte biztosan kitalált története. Ma az első futás emlékét futóverseny, a másodikét pedig egy atlétikai versenyszám őrzi.
Pheidippidész a legendabeli maratoni futó;
Neve olykor Phidippidész vagy Philippidész alakban is előfordul.
A marathóni csata előtt az athéniak futárt küldtek Spártába, hogy segítséget kérjenek a perzsák ellen.
Pheidippidész hivatásos futó volt, és Hérodotosz szerint „az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett."
Hérodotosz, görög történetíró. Az első ismert történész./i.e. 480-425 körül/
Majd így folytatódik az események leírása:
„Pheidippidész elmondta hát a rábízott üzenetet, a lakedaimóniak [azaz a spártaiak] pedig úgy döntöttek, hogy megadják ugyan a segítséget, de nem indulhatnak azonnal, mert akkor megszegnék a törvényt. Aznap volt ugyanis a hónap kilencedik napja, márpedig a kilencedik napon – legalábbis így mondták – nem indulhatnak hadba, hiszen még nincs holdtölte. Így hát megvárták a holdtöltét."
Ezt a történetet Hérodotosz, a görög–perzsa háború krónikása mintegy fél évszázaddal az események után írta le. Hérodotosz alapos kutatómunkát végzett, sok forrást összegyűjtött, sok emberrel beszélt, és tudatosan igyekezett kiszűrni a mítoszokat. A félszáz évvel a marathóni csata után keletkezett leírás mennyire hiteles, ma már nem tudhatjuk; de mindenesetre hihető, akár igaz is lehet.
1982-ben John Foden brit repülőtiszt néhány társával elhatározta, hogy rekonstruálja Pheidippidész útját, és kipróbálja, hogy lehetséges-e az, amit Hérodotosz leírt. Majdnem 250 kilométer megtétele után jutott Spártába. Kérdés volt az is, hogy mennyi időre volt ehhez szüksége. Mivel Hérodotosz csak annyit írt, hogy Pheidippidész másnap érkezett meg, Fodenék 36 órát tűztek ki menetidőnek, és a próbafutáson ötből ketten valóban meg is tették ennyi idő alatt az utat. Ezzel bebizonyították, hogy Pheidippidész története igaz lehet.
A Spartathlon, egy 246 km-es ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezik meg. Szeptember utolsó péntekén rajtolnak a futók az Akropolisz lábától, Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.
Az érem.
A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célba érkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajág-koszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével.
Jánisz Kúrosz görög ultrafutó 2005-ben oda-vissza is megtette a távot, ahogyan Pheidippidésznek is tennie kellett, hogy a spártaiak válaszát megvihesse az athéniaknak
A Spartathlon évről évre népes magyar csapatot vonz, és a sikerek sem maradnak el. Bogár János 1991-ben megnyerte a Spartathlont. Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is nyert a nők között.
Bogár János Lubics Szilvia
A közismert legenda szerint a marathóni csata után egy katona futva vitte a győzelem hírét Athénba, ahol csak ennyi mondott: „győztünk", majd holtan összeesett. Ennek az emlékére rendezik a maratoni futóversenyeket. Bár ez a futás sokkal rövidebb az Athén–Spárta távnál, és majdnem biztosan kitalált történet, mégis sokkal ismertebb az előzőnél.
Hérodotosz egyáltalán nem tesz említést a csata utáni futásról, s ez kérdésessé teszi a történet hitelességét. A marathóni futás első ismert írásos említése Plutarkhosztól (történetíró) származik, aki bő fél évezreddel a marathóni csata után, Athén dicsőségéről című művében írta le a történetet.
Robert Browning 1879-ben verset írt Pheidippidészről. A vers hatására vették fel a maratoni futást az első újkori olimpia versenyszámai közé. Kellner Gyula, az 1896-os athéni olimpián maratonfutásban a harmadik helyen végzett. Máig is ez az egyetlen magyar olimpiai érem maratonfutásban.