A Hónap ajánlata
Az Antarktisz, az örök hó és jég birodalma
Antarktisz, más néven Déli-sarkvidék a Föld legszélsőségesebb területe, 14,2 millió km². A tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület.
Az Antarktisz szárazföldi jégtakarója megközelítőleg 33,6 millió éves.
1773-ban James Cook átlépte a déli sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.
Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen 1895-ben.
1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot.
Az Antarktisz a legjegesebb kontinens, jelenlegi legnagyobb jégvastagsága 4775 méter.
A kontinens 98-99%-a jéggel fedett.
Sziklabukkanás.
A kontinens jégmentes területeinek egy része sziklabukkanás, és magas hegyvonulat, nagy része azonban köves tundrával borított parti oázis.
Oázis.
Az oázisok az antarktiszi élet színterei. Ezeken a területeken, amik igen érzékenyen reagálnak a felmelegedésre, tavak képződnek, a kövek erősen aprózódnak, mállanak és talajképződés indul meg. Az oázisok egy része csak alig néhány évtizede képződött.
Belső területeinek átlaghőmérséklete
télen –40 °C és –70 °C között alakul,
míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog.
A part mentén enyhébb a hőmérséklet,
télen –15 °C és –32 °C,
nyáron –5 °C és +5 °C közötti.
Világítórákok, bálnák, fókák, halak alkotják az Antarktisz állatvilágát.
A 7 antarktiszi pingvinfaj közül 6 csak a költés idején tartózkodik itt, a többi időt máshol töltik. A császárpingvin a Föld legnagyobb pingvinfaja azonban mindig itt marad. A tojó által lerakott egyetlen tojást a hím költi ki a tél folyamán, eközben egyáltalán nem táplálkozik.
Az tápláléklánc csúcsán a kardszárnyú delfin és a leopárdfóka áll.
Az Antarktiszon alig van növényi élet, kivéve egy nagyon keskeny tundrasávot. Csupán néhány zuzmó tenyészik az enyhébb, part menti területek szikláin.
A kontinensen csak két virágos növény él: a felemásvirágú szegfű és az antarktiszi sédbúza.
Az Antarktiszon emberek csupán kutatóbázisokon élnek. 1956 óta állandó kutatóbázis az amerikai Amundsen–Scott kutatóállomás, amit az első ide eljutó két felfedezőről /Amundsen és Scott/ kapta nevét.
A nappalok és az éjszakák extrém hosszúak, mindegyik 6-6 hónapig tart, márciustól szeptemberig éjszaka, októbertől februárig nappal van, tél, illetve nyár.
A téli időszakban nagy a hideg (−73 °C), ez a nagy szelek és hóviharok ideje is. Ugyanakkor ez az az időszak, ami a leginkább alkalmas csillagászati megfigyelésekre.
Amundsen–Scott kutatóállomás – lakószoba és étterem.
Az állomás személyzetének létszáma különbözik a téli és nyári időszakban. Nyáron akár 200 fő is lakja a bázist, míg télen a létszám 50 fő körülire csökken.
Az Antarktisz különböző kutatóállomásain számos magyar kutató járt már tudományos céllal. Rakonczay Gábor 2019. január 7-én első magyarként, az Antarktisz partjáról indulva elérte a Déli-sarkot. Az extrém sportoló 44 nap és 4 óra alatt teljesítette a 917 kilométeres távot egy 94 kilós szánt húzva maga után.