A hónap ajánlata
A sarkvidéken élő emberek
Ősi magyar nyelven januárt a fergeteg havának nevezik. Ilyenkor van nálunk a leghidegebb. Ezekben a napokban sokszor gondolunk a melegebb, kellemesebb napok eljövetelére, és arra is, hogy a Földön élnek olyan emberek, akiknek az év nagy részét ilyen, sőt zordabb időjárási viszonyok között kell megélniük.
Az eszkimók Földünk legészakibb vidékeinek lakói. Alaszkában, Kanadában, Szibériában, és Grönland tundra vidékein, a fahatár fölött élnek.
Az eszkimók inuitoknak hívják magukat, ami nyelvükön egyszerűen csak embereket jelent. A világ egyes területein azonban nem ezt a kifejezést használják. Étkezési szokásaikat látva egy indián törzs nevezte el őket „eszkimónak”, ami annyit jelent „nyers húsevők”.
Az inuitokat jelenlétükben eszkimónak nevezni sértő.
Az inuitok életét leginkább a kíméletlen éghajlat, a fagyos tundra befolyásolja.
Az alaszkai eszkimók élelme bő fehérjeforrás szervezetük számára s nagyon magas a zsírtartalma.
Vadásznak bálnára, rozmárra, fókára, medvére, rókára, sarki nyúlra és mókusra is.
A rénszarvas és a pézsmatulok szintén rendkívül fontos állat számukra, hiszen sokféle módon hasznosítható.
A növényi táplálék igen szegényes errefelé, de a tundra egyes részein található néhány fogyasztható bogyó, gumó és gyökér valamint értékes gyógynövények, de a tengeri füvet is gyűjtik.
Ahhoz, hogy a hosszú hónapokig tartó hideget el tudja viselni az ember, rendkívül fontos az öltözék és a menedék.
A hosszú, hideg téli hónapokban prém borítású ruházatot viselnek. A vízálló kabátok és csizmák elkészítéséhez a rénszarvasszőrmén kívül bálna vagy más vízi emlős vastag bőrét használják fel. A nagy hidegben nem elég egy réteg ruha ezért a külső ruhadarabok több rétegből állnak. A jellegzetes nagy kapucnis, szőrös szegélyű vastag kabát, az úgynevezett parka két rétegből áll, azaz kívül-belül szőrmés.
A csizma általában három rétegű. Az első belül szőrös s betakarja a térdet, hogy például fókavadászt közben kényelmesen le lehessen térdelni a jégre. Ezt nadrág alá húzzák, s nem viselnek vele zoknit. A külső lábbeli, vagyis kamik kívülről szőrös s térd alatt fejeződik be. A hő megtartása céljából két helyen elkötik, bokánál és térd alatt.
Az eszkimók már több száz évvel azelőtt használták a napszemüveget, mint bárki más. A vakító fehérség ellen védekeztek úgy, hogy egy szemüveg alakú falemezen vékony nyílást vágtak.
A meleg ruházaton kívül a túléléshez nagyon fontos a jól szigetelt menedék is. Az eszkimók hóból épített gömbölyded alakú háza, az iglu. Az építmény annyira hozzátartozik a sarkvidék képéhez, hogy csak kevesen tudják, nem minden eszkimó él igluban. Főként a kanadaiakra jellemző, de Grönlandon is használják, az alaszkaiak viszont jól szigetelt, faházikót építenek. Házaikat általában földdel borítják be.
A távoli Északon a közlekedés nem egyszerű. Mély a hó, nagy a hideg, nagyok a távolságok és vakító a fehérség, s a puszta vidéken tájékozódni sem könnyű.
A tájékozódást segítik ezek a „kőemberkék”, amelyekből nincs kettő egyforma.
Igazi eszkimótalálmány a kajak, ami tulajdonképpen fókabőrrel borított egyszemélyes csónak. Azért használják a fókabőrt, mert erős, meleg és nem okoz sérülést, ha nedvesség éri. Nagyon előnyös tulajdonsága, hogy észrevétlenül siklik a vízen ezért vízi emlősök vadászatára használják.
A legismertebb szállítóeszköz mégis a kutyaszán. Fontos, hogy váza könnyű, de erős legyen, megkönnyítve ezzel a kutyák dolgát, melyeknek hámja a csúszósinhez van erősítve.
A hótalpnak köszönhetően az ember nem merül olyan könnyen el.
Az inuitok sokáig elszigetelten éltek a világtól. A zord időjárás miatt nem volt vonzó vidék az új hazát kereső európai embereknek. Később azonban mégis elérkeztek ide is az európai hatások, s megkezdődött az eszkimók asszimilációja. Az 1970-es években az inuitok elkezdtek szervezkedni, s kiharcolták területük nagyobb önállóságát. Ennek köszönhetően felelevenedtek a régi hagyományok, az ünnepségek, újra szabadon használhatták saját nyelvüket s a régi eszkimóörökség feltámadni látszik.