lisztes berkenye

fehér nyár

Az Év Fája mozgalmat az Országos Erdészeti Egyesület indította.
1996 óta minden évben megválasztják az év fafaját. A mozgalom célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés mind az erdész szakemberek, mind a nagyközönség számára.

2013 óta az Év fája honlapon keresztül zajló nyílt, online szavazáson dől el melyik fa lesz a következő év választottja.

A hagyományokhoz híven az idei évben is több fafaj közül választhattak a szavazók. A lisztes berkenye, a fehér nyár és a kecskefűz között folyt a verseny.

2021-ben a lisztes berkenye nyerte el a szavazatok döntő többségét, így lett az Év fája.

kecskefűz

 
A lisztes berkenye lombhullató, 6-12 méter magasra megnövő fa. Kérge sima, ezüstös- vagy fénytelen szürke. Felülete a korosodás során némileg repedezetté vagy kissé pikkelyessé válik. A 6-12 centiméter hosszú levelek tagolatlanak tojásdadok, egyenlőtlenül kétszer fűrészesek, fonákjuk állandóan fehéren molyhos.

Fénykedvelő, de a félárnyékot is elviselő fa. A virágzási ideje május–június között van. A krémszínű-fehér virágokat rovarok porozzák be. Skarlátvörös bogyókat hoz, amit gyakran madarak fogyasztanak.

sordély

hím

tojó

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat, amelyek védelmében a lakosság különösen fontos szerepet kaphat.
Az év madarának csak olyan fajt választanak, amelynek folyamatos védelmében az egyesület tevőlegesen is részt vesz.

2021-ben az év madarának a cigánycsukot választották a szavazók. A kis őrgébicset, és a sordélyt utasította maga mögé.

                őrgébics

A cigánycsuk a verébalakúak rendjébe, ezen belül a légykapófélék családjába tartozó faj. Mindössze 12 cm. A hím feje és farka fekete, nyakán kétoldalt a foltok, fartöve és a szárnyán lévő hosszanti csíkok fehérek, melle rozsdavörös.

A tojó hátoldala szürkésbarna és csíkos, melle matt rozsdabarna, nyakának oldalsó része halvány fehér. Hazánkban gyakori madár. Élőhelye sík és dombvidékek fás-cserjés területei, füves árokpartok, rétek, legelők, de megtalálható parlagokon, gyümölcsösökben, mezőgazdasági területeken is.
Magyarországon rendszeres fészkelő, márciustól októberig tartózkodik a térségben. Vonuló, de alkalmanként itt telel. Telelőhelyéről legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai.
Évente kétszer költ, a fiókákat mindkét szülő eteti. Tápláléka rovarok pókok, százlábúak, ászkák és apró csigák.

jászkeszeg

vörösszárnyú keszeg

A Magyar Haltani Társaság honlapján rendezett közönségszavazásra 7683 szavazat érkezett. Ez alapján alakult ki a végeredmény. Az élen a közepes és nagyobb folyóink alföldi szakaszait kedvelő jászkeszeg végzett. A második a fürge cselle lett. három jelölt közül az angolna lett a harmadik.

A jászkeszeg ezüstös színű pontyfélénk. Az alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, ezért gyakran összetévesztik a bodorkával vagy a vörösszárnyú keszeggel. A jászkeszeg pikkelyei apróbbak.

Táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő faj, de a gyakran felfrissülő tavakban is megtalálható, amilyen például a Tisza-tó A Balatonban azonban ritkaság. Ívásuk késő tavasszal történik, ezért április 15-től május 31-ig a fogásuk tilos. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Közepes termetű halunk. A húsa szálkás, de ízletes.

A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995)