Hónap ajánlata

A farsangi bálokról

 

A farsang időszaka vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ilyenkor rendezik szerte a világon a farsangi bálakat. A legtöbb bál hasonlít egymásra. A tél temetése, a tavasz köszöntése mindenütt jelentős hagyományokkal bír. A tűz, a maszkok, az álarcok és jelmezek felöltése, de a karneváli hangulat, a bálak és az evés-ivás is mindenütt jellemzője ennek az év eleji hangulatnak.

 

 

 

A bál elnevezése latin-olasz eredetű, a (ballare táncolni) szóból ered. A bálak őse talán az a táncmulatság volt, melyet VI. Károly francia király menyegzője alkalmából rendeztek 1385-ben Amiens-ben, mikor feleségül vette Bajor Izabella hercegnőt.

 

 

 

 

 

A középkori mulatságokon merev ruhákban, szigorú szabályok szerint lejtették a táncokat. Medici Katalin vezette be például, hogy a nők könnyű, kivágott ruhában jelenhetnek csak meg, amelynek fontos kiegészítője volt az álarc. A díszruhákat évekig varrták-hímezték- gyöngyözték, méghozzá kézzel, hiszen a varrógépet akkor még nem találták fel.

 

 

 

 

Medici Katalin és cipője

Magyarországon már Mátyás király idejében feltűntek a bálak. Elsősorban a reneszánsz mintát követő álarcos mulatságok formájában.
Az álarcos bálak alapvetően az arisztokrácia ünneplési formái voltak. Ez a fényűző környezetben tartott ünneplés rövid időn belül fontos társadalmi események sorába emelkedett. A főurak saját palotáikban rendeztek bálakat.

 

 

Széles körben a 19. században terjedt el a bálozás. 1833-ig, a Hétválasztó Fejedelem nevű, előkelő vendégfogadó szolgált helyszínül a pesti polgárság összejöveteleinek.
A Budai Vigadó 1900-ban nyitotta meg kapuit. Az újkori bálak fénykora a XIX. század közepére, a XX. század elejére tehető. Ekkorra már minden szakma és társadalmi réteg megrendezte év elején a maga mulatságát.

 

 

 

 

A Budai Vigadó megnyitásakor, és napjainkban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bálozók az alkalomhoz illő báli ruhákat viseltek. A nők szoknyáját az abroncs merevítette. A legnépszerűbb táncok ekkoriban a cseh polka, a lengyel mazurka, a francia négyes és a csárdás voltak.

Táncrend

 

A báli öltözék fontos tartozéka volt a táncrend. Fontos jelzésértéke volt, hogy a lány kit melyik táncra jegyzett be. Ha a lánynak nem volt kedvére való a fiatalember, nyugodtan elutasíthatta azzal, hogy betelt a táncrendje. A beígért táncot viszont azzal a fiúval kellett táncolni, akinek odaígérte. A fiatalembereknek kötelességük volt minden rokon és ismerős lányt felkérni.

 

 

 

 

 

 

 

 

A báli menü

A bálak jó hangulatához hozzátartozott a sokfogásos vacsora is. Az alap a hét fogásos menü volt, de nem ritkán ez 14 fogásig is felkúszhatott. A menüsor hidegtálakkal indult, majd következtek a levesek, malacsült és vadételek, szárnyasok, halak. A menüt édességek zárták: rétesek, torták, teasütemények, és az elmaradhatatlan farsangi fánk.

A báli illem

A báli illem alapja, hogy táncolni minden lánynak és fiatalembernek tudnia kellett. A jó táncos szívesen látott vendég volt minden estélyen. A bálba a lányok anyjukkal vagy gardedámmal mehettek.
A bálokon kilenc-tíz óra körül volt szokás megjelenni. A vacsora általában az első táncos kör lezárulása után, éjfél tájékán következett.
Sem a férfiaknak, sem a nőknek nem illett kesztyű nélkül táncolni. Egy-egy forduló után mindkét fél apró meghajlással köszönte meg a táncot, és a fiatalemberek visszavezették a lányt az anyához.

 

 

 

A jelmezbálok egyik különleges fajtája a „dominóbál" volt. Velencei mintára megrendezett álarcosbált jelentette. Az elnevezés az olasz nyelvből ered: a Domino eredetileg az olasz egyházi személyek bő, fekete színű köpönyegét jelentette. A bő köpönyeg a 16. században került át a világi öltözködésbe. Lepelformája miatt a 18. században velencei karneválruhává lépett elő.
Ezt a „köpönyeget" férfiak és nők egyaránt hordhatták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy másik közkedvelt jelmezbál a „maszkabál" volt. A farsang idején általánosan redoute-nak nevezték azt a helyet, ahol jelmezbe öltözve a nemesek, a polgárok, összegyűltek, hogy táncoljanak, játszanak és szórakozzanak. Ez a jelmezbál Itáliából és Franciaországból származott. A jelmezruha megválasztása nem volt előírva, de arc előtt álarcot kellett tartani.

 

 

 

 

 

 

A jelmezbálak az iskolákban is népszerűek. Egy vidám délután jól jön a sok kötelesség, és munka után. Sok iskolában hagyománya van a farsangi rendezvényeknek, ahol elégetik a Kisze-babát, vagy egyéb varázslatokkal űzik el a hosszú, megunt telet, és vidám jelmezes felvonulást rendeznek a farsang tiszteletére.

Városunkban, a Kis Bálint Iskolában különösenvárják ezt a napot a diákok. Az idén rendezik meg XVI. alkalommal, a Bálint-Valentin Napi Kavalkádot. Ez a programsorozat az iskola egyik legnépszerűbb hagyományai közé tartozik, ahol diákvezető választás, rendhagyó órák, farsangi felvonulás és télbúcsúztató mellett sokféle versenylehetőség teszi színessé a diákok életét.