A kínai nagy fal

 

A Kínai Nagyfal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között épült. Kína északi határán, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól. A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő fal, különböző erődítményekből állt. A Föld leghatalmasabb építményének mondják, amit még a világűrből is látni lehet, bár ez nem igaz.

 

 

 

 
A fal építése egy külön érdekes történet.

Krisztus előtt 214-ben, a császár legmegbízhatóbb hadvezére, parancsot kapott arra, hogy a már meglévő északi, határ menti erődöket összekösse, és bővítse, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A fal építésének idejére több ezer tudóst kényszermunkára ítéltek. A legtöbbjük meghalt. A fal a világ leghosszabb temetője lett. Építésén kb. 300.000 ember dolgozott. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember pusztult el. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfalat, ezért a "Könnyek Falának" is hívták.

 

 

Először 12 méter magas tornyokat építettek, amiket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán (ez a "csúcs" a telefon feltalálásáig megdöntetlen maradt). Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Ha pedig összeadjuk az összes – hegyvonulatokon kígyózó, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át vezető – falszakaszt, akkor hosszuk meghaladja az 50 ezer kilométert, ami a mai átszámítások szerint még csak autóval is kb. 20 nap alatt lehet megtenni.

Egy sivatagi	hegyvidéki	víz melletti rész a falból

 

 

A nagy fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák vannak.
A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan eléri a 10 métert, szélessége a talapzatánál 7-8 méter.

 

 

 

 

 

 

    

Szélessége a tetején eléri a 4-5 m-t is.

 

 

A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek.

 

 

 

 

 

A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy időben jelezzék a külső támadásokat és a védelem első vonalául szolgáljanak.

 

   A fal belseje   

 

A fal egy kis részét restaurálták, elsősorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A fal napjaink vandalizmusának is áldozatává válik, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek.

Egy még nem restaurált rész.

 

A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az űrből lehetetlen észlelni.
Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1932-es amerikai képregényből ered. Elméleti megfontolások azt mutatják, hogy a Nagy Fal szabad szemmel még földközeli űrpályáról sem, vagy csak valószínűtlenül szerencsés körülmények között lenne látható, egyszerűen nem elég vastag ahhoz, hogy az emberi szem felbontóképességével ilyen nagy távolságból észlelhető legyen.