A karácsonyi ünnepkör

 

December 25-ét bevezető és követő időszakot karácsonyi ünnepkörnek nevezzük.

A keresztény egyház két nagy ünnepköre közül a téli, a karácsony, a megtestesülés. Ádvent első vasárnapjától a vízkeresztig tartó időszak.

 

 

 

 

 

Advent első vasárnapjával veszi kezdetét a karácsonyi ünnepkör.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Endrődön is létezett az a szokás, hogy Borbála – napkor (december 4-én) vízbe tették a meggyfa, orgona, leánderfa, fagyöngy, rozmaring, kökénybokor ágat, amely karácsonyra kivirágzott. Ez volt a karácsonyfa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikulás napja (december 6-án).

 

 

 

 

 

 

 

 Luca napja (december 13-án)

Luca napjához számtalan hagyomány fűződik

A Luca-szék elkészítése a boszorkák fölismerésére szolgált.

A szék készítéséhez „Luca napkor kell hozzáfogni... úgy, hogy vasszög ne járja, csak fábúl legyen teljesen... kötötték susolinábú is... karácsony éjfélre kellett , hogy kész legyen... aki azt elviszi az éféli [éjféli] misére, ott ráül, akkor meglátja, ki a boszorkány..."

(Endrődi füzetek 1.)

 

 

 

 

  

A karácsonyfát a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, a ház és annak környékének örökzöld ágakkal díszítése előzte meg (pl.: fagyöngy, rozmaring ág, kökénybokor ága), mely szokást már a kelták is ismerték.
Gerendára függesztették fel az ágat, majd feldíszítették: mézesbábbal, szalmafigurákkal, piros almával, aranyozott dióval. A szalma a betlehemi jászolra emlékeztet, a gyümölcs a bőséget és egészséget jelképezte, a dióról pedig azt tartották, hogy elűzi a rontást.

 

 

A karácsonyfa a karácsony mai, közismert jelképe.
Kutatások szerint a karácsonyfa állítás protestáns eredetű és hazánkba a Bécsi Udvar közvetítésével jutott el. Egyes források szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát.

 

 

 

 

 

A magyar paraszti életben a karácsonyfa állítás csak a XX. században terjedt el.

 

 

 

 

 

A fa alá gyakran egy a Szent Családot ábrázoló képet, vagy egy kis bábúkból összeállított betlehemet helyeztek el.

 

 

 

 

 

 

 

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka, amelynek során Jézus születésének történetét mutatják be a szereplők. A paraszti betlehemezésnek elmaradhatatlan része a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal, ez elmaradhatatlan kellék volt, s ma is az. Erről bővebben a 2011-es Hónap ajánlatában olvashatsz.

 

 

 

 

 Szenteste (December 24-én)

Régen Endrődön nem volt szokás az ajándékozás „ Nekünk semmi nem vót karácsonykor, de úgy örűltünk, hogy nagyon. Az ünnepnek, magába az ünnepnek. – Jaj, a Kisjézuskát meglátjuk a templomba! – illyennek örűltünk. Tudtunk örűlni, vártuk a karácsonyt... kíszülődtünk a betlehemre.
(Endrődi füzetek 1.)

Karácsonyi asztal

A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyaknak különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány.
... Karácsony bötjin édesanyám behozott az asztal alá egy kosárba árpábú, kukoricábú, búzábú... hogyha Jézuskának a jószágai gyünnek, hát egyenek... , hogy minden legyen [teremjen jövőre]. ...,hogy áldva legyen élelmünk, a joszágho meg szerencse legyen. Ezek vótak január hetedikéig . Egy kis marékkal szénát, zabszalmát... odateszi. Szépen megágyazott,... hogy a Kisjézuskának adjunk szállást."
A karácsonykor használt ünnepi abroszt később vetőabrosznak vagy sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen és a kenyér is megkeljen.
(Endrődi füzetek 1.)

Karácsonyi vacsora

Amikor az esthajnalcsillag már feljött, került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Több vidéken csak az éjféli mise után fogyasztották el, addig böjtöltek. A kultikus jellegű, mágikus célzatú vacsora alatt az emberi magatartásnak szigorú rendje volt. Elfogyasztása előtt, hogy a gonosz lelket elriasszák, az udvarban a gazda puskát sütött el. A gazdaasszony mindent jó előre odakészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. A karácsonyi abroszt többnyire erre az alkalomra használták. Bűvös erőt tulajdonítottak neki, és tavasszal vetőabroszként használták, hogy gazdagabb legyen a termés. Az asztalra égő szentelt gyertya, Jézus jelképe került. Mellé helyezték az egész "Jézus-kenyeret", "Jézus-kalácsot". Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek. Ennek gonoszűző célzata volt. A következő fogás - vidékenként változóan - bab, köleskása, szilva cibere vagy mákos tészta, majd a "bagolytüdő" néven emlegetett aszaltalma volt.

Endődön a fő étel az angyali csík „ – ez vót a mákos csík. Ki mézzel ette, ki cukros vízzel. – Karácsonykor süvegcukor vót leginkább... ezt reszelte édesanyám az angyali csíkra. ... A jányok igyekeztek a kutyának is adni belülle, mer úgy tartották, hogy amére vitte a kutya az angyali csíkot, a jány ára ment férhö."
Étkezés közben az asztalra vagy a földre hulló morzsát, csíkot, kalácsot ott kellett hagyni, mert az kellett az angyalkának..." (Endrődi füzetek 1.)
Több vidéken a gazdaasszony vacsora után egy szép piros almát annyi szeletre vágott, ahányan ültek az asztalnál, mondván, amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család. Vacsora után a hulladékot gondosan összegyűjtötték, mert mágikus erőt tulajdonítottak neki. A jószágoknak adtak belőle, hogy egészségesek legyenek. A karácsony esti vacsora tehát az egészség és a termékenység érdekeit szolgálta.

 

 

A nap csúcspontja az éjféli mise látogatása volt.
„...Mikor hazaértünk az éjféli misérű, ahun vót ló, ott piros almát adtak a lónak. ...No ez el vót, akkor a disznókot etetni. Minden állat örűjön [örüljön] , mert Jézus Krisztus megszületett, a világ megváltója." (Endrődi füzetek 1.)

Az endrődi Szent Imre templom

 

 

 

Karácsony első napja
(december 25-én)

 

 

A hagyományos paraszti életben a család ünnepe volt. A keresztények ezen a napon Jézus Krisztus születése napját ünneplik.

 

 

 

 

 

 

 

Karácsony második napja
(december 26-án)

 

István napja. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk, Szent István névadó szentje. Az étkezések ilyenkor is még az ünnepi menüt jelentették.
Húsleves, disznóhúsból készült főétel, kalács, bor, pálinka szerepelt a leggyakrabban az étlapon.

 

 

 

Aprószentek napja
(december 28-án)

Heródes király Krisztus születésekor megölette az összes kisded fiút. Aprószentek napján rájuk emlékezünk.
Endrődön is szokás volt az aprószentkezés:
Aprószentek napján elküldték a gyerekeket a szomszédba tormáért, kemínmagér [kömény],
ánizsmagér, ilyen kisebb dógokér. Akkor ott mán tudták a szokást, ott is kapott egy sor verést a gyerek. Meg egy szem cukrot is, meg diót, almát is. Gyüttek a gyerekek... Hogy ne legyenek himlősek a gyerekek, ezért csinálták. – Aprószentek, mentsétek meg a gyerekeket a kilístű meg a kiütéstű! – így imádkozott édesanyám." (Endrődi füzetek 1.)

 

 

Szilveszter – az új év első napja
(december 31-én, január 1-én)

Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Téltemetés, óévbúcsúztató, kanász-, béres-, cselédfogadó nap. Európa-szerte nagy zajjal, tűzgyújtással, kerepeléssel elűzték a gonosz szellemeket, korábban harangzúgással búcsúztak az óévtől. Különböző praktikákkal, varázslással, ólomöntéssel igyekeztek megtudni, hogy mit hoz az újesztendő.

Az év utolsó napján is fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, hiszen a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok "elkaparják" a szerencsét. Úgy tartják, aki az újév első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, bab), sok pénzt várhat az új évben.
A szilveszteri szokásokban, különösen éjfélkor van fontos szerepe a zajkeltésnek. Szokás volt a szilveszteri kántálás, amelyet másnap az újévi köszöntés követett.

Újévi köszöntő

Boldog új évet
Adjon a jóisten,
örömöt és áldást
mindnyájunknak itten.
Akik csak itt laknak
ebbe a kis házba
ússzanak ez évbe
minden boldogságba.
Liba, kacsa, réce
legyen nagy tömegbe
jusson ki a jóbú
reggel, délbe, este.
Amit kívánok.
teljesűjön bőven,
és éljetek vígan
ez új esztendőben.

(Népszokások Endrődön, Endrődi Füzetek, 4.)

Szilveszter és újév első napjainak szokásai összefonódnak. A szilveszteri szokások célja az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak.
Íme, néhány közülük:

• Ha nem falunk fel mindent szilveszterkor,nem fogunk hiányt szenvedni az új esztendőben.
• Ha disznóhúst eszünk, a disznó előtúrja szerencsénket, míg a baromfihús fogyasztása TILOS, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
• Jobb a hallal is óvatosan bánni, mert általa elúszhat szerencsénk; de egyes helyeken a hal szerencsét hoz / amennyi halpikkely annyi pénz /.
• A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.
• Sok háznál mandulaszemet, vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
• Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája.
• Az újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.
• Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak
• Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

 

Vízkereszt Búcsú a fenyőfától.
(január 6-án)

A karácsonyi ünnepkör záró ünnepe.
Az ünnephez számos népszokás kötődik; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Vízkereszt a farsangi szezon kezdetét is jelenti egyben.

 

 

 

Különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek.
„Vízkeresztkor vízszentelés van - akkor szentelték a keresztvizet. Vízkeresztkor vót a házszentelés is, akkor osztán kiszentelte a háznak (nagyszoba) mind a négy sarkát a pap. Az én gyerekkoromba úgy vót, hogy bejelentették a házszentelést, és akkor ment a pap, a kántor, meg a ministránsok. Sokáig nem tartott, mentek egyik háztú a másikho. A kántor énekelte a háromkirályok énekit, a pap meg szentelte a négy sarkot. Felírták, hogy Gáspár, Menyhár, Boldizsár, csak a kezdőbetűköt, oda a szemöldökfára. És akkor ott meg is vendégelték, meg is kínálták őköt.”

 

„A háromkirályok napközbe vótak. Mentek tanyárú tanyára. A három király meg az angyal. A fejükön csákó vót, kezükbe bot, egy meg vitte a csillagot. Hosszú csillaga vót, mint az apácarács, a végin egy szita vót, annak tetejibe egy csillag vót csinálva, aranycsillag kivágva papírbú. Oszt ahogy mondták a verset mindég kinyújtogatták. Borzasztó tetszett nekünk gyerekeknek. „

(Népszokások Endrődön, Endrődi Füzetek, 4.)