Száz nap balladája

Kis Péter a másod-béres
belehágott a kaszába,
kábán aludt, s más reggelre
kékesre dagadt a lába.
Harmadnapra menni se bírt,
negyedikre félrebeszélt,
ötödikre már az orvos
csak fejet csóvált, s nem remélt.
Hétre reá meredt szeme
csak a csillagokra bámult,
s béres lett a mennyországban,
az isteni uraságban,
panasza így énrám hárult.
Kilencednap eltemették,
majd-mindjárt el is feledték,
s hamarosan a gazdája
új bérest rendelt nyomába.
Negyedévre felesége
- Négy árvával mit tehetett! -
¬Özvegy Sós-sal, a juhásszal
újra kezdte az életet.
Övé lett a Jani szűrje,
csizmája s a tarisznyája,
lábnyomát a fű benőtte,
kalapját a pók beszőtte,
emlékét pedig felitta
a puszta vak éjszakája...

Debrecen, 1944. május 8.
(Hajdúföld)
(Lélekváltság, 1996)
(Városunk, 2001. július)

Vissza a címlistához