Salamon Lajos balladája

Érted sírok jó Salamon,
rigmusba szépülsz ajkamon,
nem voltál hős, csupán éhes,
telhetetlen hasú béres.
Mikor tejbe lógott bajszod,
nyögtél, hogy anyósod tartod,
az asszonyt szidtad, mert a rása
szűk lett öt-hat taszításra.
Nem is ünnepeltél másszor,
évvégi szabaduláskor,
mert akkor Háromkirályig
tangóztál fröccstől az ágyig.

Berángattak katonának,
egy bús zászlós csicskásának
megfeleltél. Tanítócska,
gyomorbajos naplopócska,
túlsokra hát ő se vitte,
s valahol a Nagykunságban
eresztetted a gödörbe.
Majd te is fogságba estél,
Temesvárt tífuszt viseltél,
ott nem bírt a halál véled,
hagyott az Uralig érned,
s itt mondtál fel, de örökre,
én teszlek be a gödörbe...

Emléked csupán e pár sor,
ez is illan, mint a kámfor,
mért illetne márványszobor,
nem hős voltál-hadifogoly!
Míg mondtam a Miatyánkod,
az őrmester hátbavágott.
Féléve már. Elfelejtem.
Azóta őrmentes lettem.
Sírod hiába kerestem,
árvalányhaj erdőt leltem
felettetek, fogolytársak,
- áment sírnak ezerszáznak.
Határán Baskíriának:
Ím, vége a balladának...

1946. május
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához