Az utolsó ámen!

Endrőd: megviselt én szívem
érted dobogja az utolsó áment,
Te vagy az én Jeruzsálemem,
melyre egész életem ráment.
Öröme, búja, siker, kínja,
teljes egésze vagy és voltál,
fél-életem is odaadnám
többétenni kallódó sorsnál...
Szivárványom, Jó anyám könnye,
bölcsességem (ha lenne) Édesapámé
Szép-szavam is szájáról való
a Körgát alól. S a szorgalmáé
minden tettre serkentő példa,
melyről a Körös is suttog néha
(ha álomban elébem fodroz),
az én szőke Amazonászom,
s Himalájám a Polyákhalma,
hová bárhonnan hazavágyom.
Szerelem, szépség, ihlet-álom,
melyből műveim születtek,
Dicsértessékkel köszönteni
a sorstiprott endrődieknek...
Lehet ez az utolsó ámen,
mely után már nem futja többre:
Légy áldott drága Szülőföldem
mostan és mindörökre...

Budapest, 1988. július 14.

(Békés Megyei Hírlap, 1999. május 21.)
(Városunk. 1998. szeptember)
(Városunk, 1999. június)

Vissza a címlistához