Golgotajárás '97

Két Trianont sorsunkban hordozón
esett magyarok Krisztus útját járjuk,
viseljük bár töviskoronáját,
de lészen-é majd feltámadásunk?
Nem szivárvány, vállalni kell érte,
hitben, sorsban, jótettekben, munkát,
megváltás csak annak adatik,
ki méltón járja végig keresztútját

Visszavonás, egymást-tépő, gyarló
vetélkedés nem az üdvnek útja,
magyar szóért büntetés jár néhol,
s belőlünk egy megállj-ra sem futja.
Bátorságot, merszet adj Urunk,
tisztánlátást eszmei sötétben,
íveljen az megváltás-szivárvány
égi híddá a Kárpát tövében!

Nagypéntek – a megbánás legyen,
anélkül nem jön igazulás,
nem izmosít a túlélni-készség,
jövendőépítő buzdulás.
Megváltó, mély, hívő holnapok
Barkázzonak partján a Körösnek,
Üdvözítőnk megváltó kegyelme,
legyen jussa jó testvéreimnek!

1997. II. 22.

(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához