Vers egy tarka cicáról
Háromszínű tarka cicám
szaporított hármat,
megöltek kettőt, nem újdonság:
vízbefojtják a kiscicákat!
Ne is erről szőjön a tollam
színes szavakból tarka vásznat,
mert mindig megölnek valakit,
és gyakran nemcsak a kiscicákat.
A vénmacska futkározik,
padlásra, hol világrahozta
szerette három magzatát,
majd az istállóba vissza,
hol közülük egy él tovább.
Végignyalja reszelős nyelvvel,
szelíden, lágyan s elszalad,
nyávog, futkosik, úgy kutatja
a nyomorult vízbefojtottakat.
Anyák sírnak szerte a földön,
mióta Napból kiszakadt
nyomorult bolygónk és a költők
pászítgatják a szavakat,
siratják az elvett gyermeket,
s csókolják, aki megmaradt,
akinek megkegyelmezett
a macskafojtó akarat...
Álszent világ: Nem volt sose másképp,
nem is lesz, talán nem lehet,
vízbefojtják a macskakölyköt,
s "hősként" halnak az emberek,
anya zokog, és macska nyávog,
nem kell ehhez se szív, se ész,
csak lenini materializmus,
lét és tudat, ennyi az egész...
Anya ne sírjál, nyughass Cirmos,
ha van egy fiad, kiscicád döfköd,
holnap lehet csatába küldik,
agyoncsúzlizzák utcakölykök,
akkor mit teszel, ha most
elpazarolod minden könnyed?
Ha minden bánat könnyé válna
vízözön mosná szét a Földet...
Háromszínű Cirmos cicám
szaporított hármat,
megöltek kettőt, így szokás ez,
vízbefojtják a kiscicákat!
Ne is erről szőjön a tollam
színes szavakból tarka vásznat,
mert mindig megölnek valakit,
és gyakran nemcsak a kiscicákat !
Endrőd, 1952 nyarán
(Lélekváltság, 1996)