Vakond-olümposzi strófák

- Truccból újabb Hecc-írószövetség alakul -

Pogátsa Bruno kandurbagzató,
azt álmodta Scritor-miniszter,
s a cicanászhoz kürtöst hívott,
mert elfogyott a nyau-tápszer.
Siccezéstől a Bródy-házból
Soroska Bálint mérgétől tartott,
és a nemes „vadkapitalistából"
yen-ben kapta a hadisarcot...
Csillármozgató sicc-et kiáltott,
és gatya helyett pártot váltott!

Peötshyt azelőtt Putz-nak hívták,
s Matyi-Dichtungban volt hatalmas,
dutyiba vonult átképzésre,
de verslábban nem lett magvas.
Hogy a fejére kucsma nőjjön,
ő is párttoborzásba kezdett:
Megköcsögölte Patkány bácsit,
a Conradnak ígért hőn szerelmet.
Lesz-é ebből pocokfi, Pista?
Tagdíjas egér cincogja: Nyista!

Cserháti, a csillagjós Gyula,
Oltsó-félszékely táltostársa,
karamból után jár a gyógytorna,
belébokszolt e hangyabolyba.
Nem félsz Gyulu, hogy szembe bátor
lesz a harlemfi-ellentábor?
Nem én – így az égi stratégia -,
Oltsó-Mutter Amaise Szeréna,
s ott, Bögöz-táján, olyat ki látott,
hogy pártos hangya Amaise-t bántott?!

Miklós Menyus, az élenjáró,
felemelt székely, csúfolva csángó,
teszi, amit a Népszava elvár
Tamási ügyben „csínján eljár".
Nem félsz Menyár, hogy révbe érve
Hadik András belédrúg érte?
Félősb, hogy Olingvár, a kikilátó
így véd meg: „Csínján, ez csak csángó!"

Nagy Gazsi minden Úrnapjára
virágszőnyeget terít a pástra
Budakeszin. Az Isten látja...
Én is valaha, arrajárva,
fiával nyakában s én enyémmel,
s mindketten szívben Nagy Imrével...
N.I.-nek írta, térkép érte,
és a szívekben ezzel ért révbe.
Csóreli banda nem jobb a balra,
hidd el Gazsi, ki maga-majma,
s hol a Csahos Domnuval vadászik,
hol szemkiverve mártírt játszik.
Nem kell, komám az ön-nagyokkal,
a vakondolümpuszra hágnunk,
maradjunk lenn a nép földszintjén,
N. I.–zünk a Ave Máriázzunk!

1997. IV. 2.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához