Péter András
Hol a rónaság végtelenbe vész,
Hol a Berettyó laza partját mossa,
Hol a szikhát termését gyorsan osztja,
Áll keményen s a végtelenbe néz.
Iskolát lát, hatalmas iskolát,
Benne iparos, úr és paraszt fiat;
Testvérré forrva a szent fedél alatt,
Látja jövendő, boldogabb faját.
Hivatását teljesíti várad,
A sárréten megindult az élet,
Nemes tüze pusztít régi bokrot.
Apró magyarok hő raja árad,
Ajkukon a Te neved dicséret,
S vadvirággal díszítik a szobrot.
(Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 26.)