Néhány mondat Áron fiamnak
Fiam, bár hasztalan a szó,
mindenkor éretted-való,
nemcsak szeretet, néha bántás,
az igenedre – nem kiáltás.
Fiam, lehet, hiábavaló,
mindenkor érted hangzik el a szó!
Az árkon sokszor át kell esni,
míg az ember egyenest menni
megtanul a rengő világban,
korszakváltások mocsarában,
és, bár olykor szíven ver a szó,
Fiam, akkor is értetted való!
Kérlek tehát, hogy így fogadd,
s legalább felét vissza-add
annak a kapott szeretetnek,
mit nyújtok, bár olykor kevesled.
Nem szemrehányás s tudod, hidd el,
de, ha nem, úgy is áldjon az Isten!
1997. I. 31.
(Utószüret, 1997)