Mágori ballada

-Sinka István emlékének-

Mágor mentiben, mélyén az éjnek,
fokközi tölgyek így beszélnek:
Erre terelt egykor egy pásztor,
ki míg a bujdosó Hold világol
lyukra billenti, fáj a semmi:
"Szabó János a te hazádban
Szabó Jánosnak nem jó lenni."
Monostor-romon kuvik kiáltoz,
ér-veréb lendít nádat-nádhoz,
szellő cimbalmoz zergő sáson,
hogy egy bús asszony balladát táncol,
százra sorjáz mente sok évnek,
Szalonta alján arról beszélnek:
Született egy fekete bojtár,
Sinka Pista majd értünk jót áll!

Kezes bárányka Petőfi ára,
Himnuszok kelet kapujába',
olykor csak a csizmaszárra róva,
és balladákba komorodva...
Száz kín sorjázhat ősi listán,
Örökké élsz Te Sinka István!

Mágor mentiben, mélyén az éjnek
fokközi tölgyek így beszélnek:
Erre terelt egykor egy pásztor,
ki míg a bujdokló Hold világol
pengeti szellők citeráját:
Magyarnak lenni verten is áldás,
s a jaj is zsoltár a Sinka száján!
Légyen emléke százszor áldott,
számadónkké az Úristen nyáján...

1996. XII. 2.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához