Készülök hozzád

- Illés fiam emlékének –

Készülök hozzád Kisfiam,
talán már holnap délfelé,
fenyőággal, hullásig zölddel
állok a sírfülkéd elé
s arra gondolok a bölcsibe,
majd az óvodába járva
széjjel raktad a lábacskáidat:
„Édesapám, fel a nakába!"

Hajnalonta ágyamba szöktél,
és a bátyád is jött utánad,
s nőhettél nálam magasabbra,
akkor is erre nyílt a szájad,
kezemet fogva, heverőmön,
ha komorított futó mérgem,
tizenhat-éves óriásként:
„Édesapám, nézz reám szépen!"

Zarándokhelyem lett a sírod,
mikor kifosztottan és vénen
miértek öklöznek gyakorta,
s magamtól kérdem, minek is élek,
de te akkor is reám - mosolyogsz
fényképedről az asztal sarkán,
Jó-gyermekem, amit ránk mértek
el kell fogadnunk a sorsunk sarcán.

Készülök hozzád, Kisfiam,
a kelenföldi Kálváriára,
a kép alá, hol Üdvözítőnk
aláhanyatlott út porába,
s ha nem szólnék szót sem, akkor is
porig sújtott lényemmel mondtam:
Édes Fiam, fogadd szívesen
virág gyanánt szívemet hoztam...

1997. II. 4.

(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához