Kaddis Somáért!

Somának hívtuk Witrael Sámuelt,
a gyulai terménykereskedőt,
Örménykúton, gyapotföld-közelben
könyvelőnek ismertem meg őt.
Családja füst lett, nem beszélt felőlük,
arról sem, hogy őt magát Bécs alatt
holtnak hitték s a gödörbe dobták,
s vetkeztetőnek köszöni: Megmaradt.
Kánaánként mesélt a gyulai Várról,
szentként tisztelte Apor püspököt,
de, ha hallotta Rákosi nevét
szegett zsebkendőjébe köpött.
Szerettük őt. Szlovák tehenészek,
tót kocsisok Soma bácsija volt,
s mikor kirúgtak Nagy Imre-bukáskor
az országútig vélem gyalogolt.

Kaddisod mondom, testvérem Soma,
katolikusként - hanyagolható -,
hiszen ahol végetér a út
nem rublikával mér a Fennvaló,
hanem azzal, miként tartatott
a parancsolat: Megtenni a jót,
szeretni egymást s gyámolítani
Szent Nevében a rászorulót.
És Te ezt tetted testvérem,
Soma, ott messzi, a gyapotföldeken,
inzulint vittél a cukorbeteg
bankár-bácsinak, kit vétektelen
kitelepített a sztálini önkény,
ahogy ő mondta: ,,Zsidót a zsidó!"
Kánikulában, kétszázas vérnyomással..
Lipták őrmester: "Megdöglesz elnyomó!"

Mikor a börtön napfényre bocsájtott,
s hazajutottam a fodros Körös
partjára, hol jó-szüleim éltek,
rögtön kérdezte szájam, a pörös:
Mi történt kedves Soma cimborámmal?
Ávós-pofonként taglózott a hír:
Agyonverték pufajkás bitangok
novemberben. Hol teremhet ír
ily kádári embertelenségre?
Szívenöklözött. Mondattam tovább:
Ottan rekedt kint a gazdaságban,
s társaságban kurtított éjszakát.
Cimborái, víg trágya-jogászok
dalolgattak. Horthy-nótákat is,
és egy besúgó szegény Somára kente
-múltját titkoló elvtárs volt az is -,
s a pufajkások bátor serege
addig verte, míg a vérnyomása
eret tépett, kettőszáz felett.
A jegyzőkönyvbe, ami később készült
az egészről mindössze ennyi áll:
Agy vérzés érte! A többi rágalom.
Verték volna? Reá még a légy se szállt!

Somának hívtunk Witrael Sámuel,
kedves cimborám: Hadd mondhassam el
ennyi év múltán, magam is sírközelben:
Semma Jiszroel! Halljad Izrael!
Nyugodj békében kedves jóbarátom,
hisz együtt hittük, bizonyos vagyok
vélem mondanád, hogy az emberségnek
egy a hite s nyelvünktől szabadon
tetteinkre egy csillag ragyog.
Ezüst fényénél naponta mondom el:
Isten véled testvérem Soma,
Semma Jiszroel! Halljad Izrael!

1996. X. 22.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához