Jól esik fájva visszanézni...

Eszterkének.

Jól esik néha visszanézni,
akkor is, ha a szívünk vérzik,
s ha az emlékek körmös árát
könnycseppek százában kérik.
Az öncibáló miértek szerre
tudatomon ropják a táncuk,
s arcok tűnnek elő a múltból,
kedvesen, és fáj a hiányuk...

Ha kérdeznéd, hogy mit akarok,
szomorúan felelném: Semmit!
Alig bírom elárvult sorsom,
s a népemét. De mennyit
rúgtak belém miatta,
nem tudhatja azt, csak az Isten,
kiben hihetni jutalom:
Cseppjében-tenger, semmiben-minden!

Tűnő falu a Körözs partján,
többszáz Tímár a temetőkben,
ott vár a sírom Szüleim mellett,
s készülök is, már elmenőben...
Ott fogant minden hitem, álmom,
sohasem írtam hamisat róla:
Jól esik fájva visszanézni .
Szerettelek! Szomorú nóta ...

Budapest, 1995. december 29.
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához