Jó lenne még egyszer újra...

Jó lenne még egyszer újra,
vízért menni a gémeskútra,
ördögszekeret kergetni tarlón,
mikor a nap már délrehajlón,
s kendő a gémen, messzire látszón,
kiskanászt enni invitálón...

Jó lenne, ha a szerelemnek
ökle csapódna szívemnek,
s az x-re is rímet találnék,
hol pille-könnyűvé válnék,
s ólom-nehézzé, súgva a csendnek:
Kedves Leányka, nagyon szeretlek!

Jó lenne fejjel menni a falnak:
Urak, földet minden parasztnak,
s eggyé tenni azt, ami egy volt,
de emberséggel. Közös az égbolt
tóttal, oláhhal, kárpát-orosszal,
egy Istennel, azonos sorssal...

Jó lenne még egyszer újra,
hihetni, hogy az Isten búra
senki sem utal, magunk teremtjük,
ha a jóra hitünket vesztjük.
Jó lenne hinni, nem hiába
születtem e kuruc világra...

Jó lenne hinni, marad utánam
valami hasznos, ha múlttá váltam,
s mint a fellegek tovaúszom,
aki egyszer a gémeskúton
lestem az ebéd-invitálást,
ábrándoztam költővé-válást.

Lefut az élet, felebarátom,
üt majd az óra, ha nem is várom,
lehet szavatlan, búcsúszókkal
tovagördülők ballangókkal,
közismerten ördögszekérrel,
s örökké sírok az őszi széllel...

1997. I. 29.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához