Íme az ember!

"Íme az Ember én vagyok,
az Atya hasonmása,
kit a maga képére alkotott
az Örökös Jelen Királya...

Íme az Ember én vagyok,
a teremtés koronája,
keresztfa alatt sárbahullt,
le a gonoszság mocsarába...

Akit Péter is megtagadott,
Cirenei verve segített,
S odafenn a Koponyák-hegyén
lator s kapitány istenített...

Íme az Ember én vagyok,
a meghalt és feltámadott Ember,
s az Atyának Egy-személy Fia,
Szentlélekkel teljesedetten...

Minden éhes kenyéradója,
Szomjúhozó itala s egyben
vigasztalás - szomorúságban,
béke-ága az ágyukkal szemben!"

Ősz hajú bús pennarágója,
az örökkön böjtös magyar sorsnak,
végigjárom kálváriádat,
feltámadást remélve holnap,
sárból gyúrt szívem feléd nyújtom,
s álmaimat, szárnyukszegetten...
Légy az utolsó menedékem:
Ecce Homo! Íme az Ember!

(Új ember, 1984. április 22.)
(Lélekváltság, 1996)
(Városunk, 2002. április)

Vissza a címlistához