Húsvétvártán '99!
Kegyetlen télben szálfenyők repednek,
Fagyott barkák mogyoróbokron,
de hitünk mélyének Olajfák-hegyén
reménység dereng a magyar sorsokon...
Kenyér s bor színben, élet áldozattal
megváltott minket az Ember Fia,
s hisszük, annál közelebb a reggel,
minél sötétebb az éjszaka.
Körülöttünk megtépett kis ország,
jobb-sorsára százszor érdemes,
ha a hitét jellemmel fedezné,
s maffiák nélkül nem drogban jeles.
Mert a betört templomablakok
nem útjelek – boldogság fele,
s az sem, ha a jó-szót pénzre mérik,
a gazda is koldus lesz vele...
Kegyetlen télben, ott a Körös partján
kóborol lelkem s szélbe szórt imám:
Édes Jézus, Megváltó Krisztusunk,
tekints népünkre és tekints reám.
Tavasszá szépüljön ez a morc tél,
s napfényezze Béke, Kegyelem,
szivárványozza Feltámadás,
s pacsirta-ének benne énekem...
1999. II. 16.
(Városunk, 1999. április)