Húsvét táján
Emlékképek kísértenek,
múltidőben élek,
tanyák között bandukolok,
csutkatőre lépek...
Kertben duggatják a hagymát,
ott már boronálnak,
az Ugrinék kiskertjében
cinegék cikáznak...
Polyákhalmi iskolánál
tart a szünet, halljad,
Varjú Giza most a bárány,
Szabó Libór farkas ...
Édesanyám inget foltoz,
rámgondolhat éppen,
szivárványlik a két könnycsepp
ráncpárnás szemében...
Édesapám mögötte áll,
csak ennyit mondd csendben;
"Ne ríjj, anyjuk, hazakerül,
bízzunk az Istenben!"
Emlékképek kísértenek,
odahaza járok,
úgy szürcsölöm a reményt, mint
esőt a virágok...
Ural, 1947. március
(Lélekváltság, 1996)