Históriás ének a pokol tornácáról
In memoriam Apor Vilmos.
Repülőkön, tankon tört ránk az ördög,
átlépett folyót, hegyfalat,
repedt ércharang riongva kongta:
Asszony fuss, férfi, védd magad!
Szabadság! - hírelte Sztálin-harcos,
s kapunyira tárult a szája,
miközben gyeplőként fogózott
asszonyok, lányok tépett hajába.
Nagyhét! Pár megye csupán az ország,
s Győrött, a püspök-vár alatt,
reszkető nők litániáznak,
iszony torzítja arcukat,
a géppisztolyok közel kelepelnek,
csókszomjas csürhe pár méterre már,
de az ajtóban ott a Püspök,
mint egy új, harcos Szent Mihály!
Villám szóváltás: "Davaj gyevuska!",
s a főpapi "nyet" megtöri azt,
és az ördög, a mindig éber
elrántja a pisztolyravaszt!
Ledűl a pásztor, ömlik a vére,
a vörös, utáló patak,
megriad tőle a gaz bitangság,
s leszegett fejjel elszalad...
Hét homokszemekkel mért esztendő
pergett le az Úr keze között,
papokkal, más igaz magyarokkal
teltek színig a börtönök,
széjjelvert zárdák, űzött parasztok,
reményeinkben összetörtek,
míg koponyáinkból, vérünk malterével
pokolvár épült erre a földre!
De él a Hit, az Apor Vilmosok,
Mindszenty-ek mártírhite,
Sarkcsillag a holnapok felé,
légyen bármilyen messzire:
Nem veszhet el Szent István népe,
amíg kegyelem hatja át,
s imádkozva templomba hordja
lelke Szűzmár'jás zászlaját!!
Endrőd, 1952. vándorvers papi körökben
s "bűnjel" a Gyorskocsi utcában.
(Lélekváltság, 1996)