„Drága talizmán ez a könyv, óvó amuletted" – írta Szilágyi Ferenc – még 2009-ben – ajánlásul az akkor megjelenő Magyar Athenas c. könyve elé.                 Epigramma-gyűjtemény e kötet, mely kezdetektől 1766-ig mutatja be irodalmunk halhatatlanjait, történelmünk, kultúrtörténetünk gyöngyszemeit, nemzeti Pantheonunk nagyjait... Szilágyi Ferenc optikáján keresztül... melyben ott az irodalom-, nyelv- és művelődéstörténészi múlt, látásmód (a „kényszerpálya" összes ismerete, tapasztalata), a tanár adni akarása, a lírikus érzékenysége, formaművészete...

               Szívügye volt e versfüzér megjelenése, hiszen mindig költő szeretett volna lenni... gyomai elemistaként, túri gimnazistaként... Szabó Lőrinc támogatottjaként, és évekkel később megszállott tudósként... Pihentetőül kezdett epigrammákat írni, a megfeszített napi 10-12 órányi könyvtári – filológiai munka szüneteiben... ezért is jelenhetett meg viszonylag későn verseskötete Csalánok és ibolyák címmel (62 évesen), melyet még életében öt követett. (Világ csodája, Parainesis Epigrammatica, Hévízi csoda-tó, Honvágy, Magyar Athenas I.)... elköteleződése a líra iránt életreszóló, "mert a tudomány sokkal kevesebbet tud megragadni az életről, mint a költészet. A költészet, az maga a teljessége."

                Könyvének ugyanezt a címet adta, mint hajdani tudóstársa, az erdélyi református lelkész, Bod Péter első magyar nyelvű irodalomtörténetének adott, és amely az 1766. évvel zárul. Nem véletlen, hogy Szilágyi Ferenc lírai irodalomtörténetének első része is időben itt ér véget...de már készen állt a folytatásra...jelezve, hogy még két kötetre valónyi  epigrammája van későbbi korok íróiról és műveiről.

                Izgatott örömmel vehette kézbe, forgathatta tehát 2009-ben a Gyomai Kner Nyomda igényes formátumú munkáját, a puha (kézbe simuló, finom tapintású) borítású könyvét, „szellemi gyermekét", az „irodalmunk gyöngyei – versfoglalatban, képekkel" alcímmel ellátott Magyar Athenast.

                Címadó epigrammájában – már az első oldalon – az olvasónak és önmagának szegezi a kérdést: „Hát vajon a Te hazád?!"  áll e még, él-e még?... a haza mely földrajzilag nem körülhatárolható... a haza, melyet „lakói" – irodalmunk írói, költői, tudósai, művészei – évszázadok alatt megteremtettek, halhatatlanná tettek, s örökül hagytak minden magyarnak... az emberiségnek... mint az ókori görögök... kultúrájukat, történelmüket, szellemi és tárgyi hagyatékukat... Pallas Athéné templomát...

                A válasz: igen?!  Él és áll a haza, melynek örökségét nemcsak a tudós, de immáron a költő életműve is gazdagít... a lírikusé...

                2010 karácsonyára jelent mega Magyar Athenas II. Talizmán a magyarságnak (1772-től napjainkig). E második kötet válogatása, összeállítása már Szilágyi Ferencné Németh Eszter feladata lett, hiszen Szilágyi Ferenc, Feri bácsi örökre itthagyta családját, barátait, szeretett szülővárosát, olvasóit, tisztelőit... fizikai hazáját... A szerkesztést és jegyzeteket Kováts Dániel főiskolai tanár végezte, a válogatás Kissné Dr. Kovács Adrienne (endrődi születésű, Toldy-díjas középiskolai tanár) és Baranyai József, bibliafordító munkája... a kiadást a Kazinczy Ferenc Társaság neve fémjelzi.

                A Magyar Athenas II. epigrammái azoknak a művészeknek, tudósoknak, államférfiaknak portréit rajzolta mérnöki pontossággal s a lírikus kifinomultságával, akiknek sorsa és sorai, életműve „átzuhogott" rajta, titokzatos áramlást keltve... verseket eredményezve. Ez az áramlás, rejtelmes sugárzás ott van a szavak, sorok mögött, hogy aztán együtt rezonáljon az arra érzékeny olvasóval... aki egy-egy költői, festői, zeneszerzői világot érezhet, sejthet, ízlelgethet... „a legmegfelelőbb szavak a legmegfelelőbb helyen" segítségével, s a rendkívüli fegyelmezettséget igénylő műfaj keretei között.

                Komoly munkára hív meg Szilágyi Ferenc... univerzumok bejárására, csillagvilágok megismerésére... félelmes nagy erők közelébe... égő és világító égitestek fényjeleihez... ahol jelen van „nyelvnek meg léleknek az ősi győzelmes elegye"...

                A bibliafordító barát, Baranyi József Bevezetőjében így ír:

                „Szilágyi Ferencnek talizmán volt Arany, Ady, Petőfi, Bartók, Apáczai Csere, Tótfalusi Kis Miklós. Talizmán volt az, amit Kőrösi Csoma életében talált, és ezt a mesés értékű talizmánt fel kellett mutatnia, ennek vonzását tovább kellett sugároznia. A hozzá méltó utókor pedig azzal igazolhatja a tudós költő igazát, ha verseit olvasva, ő is felismeri a kincset elődeink életében."

                Ebből a kötetből kap most válogatást az Olvasó... hogy együtt emlékezzünk Gyoma(endrőd) tudós költőjére, aki egy éve távozott el közülünk...

Polányi Éva

Kőrösi Csoma búcsúja

Építettem tinektek pagodát
jól fönt, szent zarándokhelyet,
legyen egy zug a Földön,
hová fölnézzetek.
Mondhatjátok: tévedtem,
nem leltem meg a hazát
ott, túl, a hegyeken túl
nem találtam magyart.
Leltem helyébe mást
ami életbe' tart: talizmánt-
menjetek, vigyenek a Mesék,
s Rézerdő rejtekén,
hol a madár se jár,
a Legnagyobb Hegyen
vérző lábam nyomán
én mondom: meglelitek!


Epigrammáim elé

Mint a szív üteme: lüktetnek bennem a versek,
a sorok és sorsok:  ahogyan átzuhogott
rajtam a Minden idő, s rejtelmes új fluidum lett.
Lüktessen Benned, hogyha nem is leszek én.


Tóth Árpád (1886-1928), költő

Lenge rekettyebokor sugaras koszorúban az erdőn
illatfelhőkben, hol puha kankalin int:
egy költő hever ott, felhőjáték a szemében,
fájó szíve gurul, túl a kövön, tövisen,-
s már léggömb: szabadul fonalárul a fénybe, azúrba
egy lánykéz boldog, lágy kikötője felé.


Tamási Áron (1897-1966), író

Székelyföld tréfás-keserű góbéi vigadnak
oly könnyes-vígan, mint ahogy Ábeled is.
Tündéri képzeleted havasok pásztortüzinél gyúlt
dús hegyi réteknek tarka virágözönén.
Farkasok ólálkodtak bár farkaslaki kunyhód
záratlan küszöbén: messzeüzé a Mese
falkájuk, meg a Fény s a vadon nőtt rozmarin ága,
mellyel a Hargita szent Hélikonára jutál.


Gergely Ágnes (1933-   ), költő

Az Útérintő megjelenése alkalmával

„Egy jó mondattól – mondád – szétválhat a tenger:
megmenekül az Igaz általa, s veszhet a rossz."
És jó mondat akár új Földet nemzhet s Eget, mint
hajdan az Ige, a Szó új univerzumokat.
Érezd hát, Költő, az isteni terhet, a tollad
szárán: tengelye új Tejutaknak akár.
Egy jó mondattól válhat a Vérözön is szét,
győzhet a Jó, s tűnhet örökre a Rossz.
Isteni tett bizony ez, hiszen egykor e mondat, a Légyen
választá el a fényt s rettenetünk: a vak éjt,
mint Te is? tollad „légyen!" – jeivel gyújtsz egyre világot-
űzve a zord Éjt el... fény kerubinja, lobogj!