Postacím:
Nyitvatartásunk:
„A harmadik templom: 1793. november 6-án az új templom alapja letétetett....1805. november 5-én felszentelték az új egyházat. Majzik János kunszentmártoni plébános és esperes. ...Ettől kezdve szépen gyarapodott a templom....1904-ben, a százéves évfordulóra újították fel a keresztet és a tetőszerkezetet új vörösréz burkolattal látták el.
/Forrás: Népszokások Endrődön : Endrődi Füzetek ; 4. 33.34 p./
„Három harangja van a falunak. Nagyharang, Mária-harang, meg a lélekváltság. ...
A harangok elvitele: ...Kedves templomi harangjainktól végbúcsút vettünk, 1917. május 16-án, éppen áldozócsütörtökön, a délutáni vecsernye után... Az ezernyi nép fájdalmas megilletődéssel, zokogva csókolta, s majd illatos virágfüzérekkel koronázta meg a harangokat, melyeket május 17-én szekerekre téve, processzióval kísérte a gyomai állomásra."
/Forrás: Népszokások Endrődön : Endrődi Füzetek ; 4. 65. p./
Az endrődi templom 200 éves történetét 2004-ben örökítették meg egy szép kiadványban.Itt olvashatja.
Tanúi lehetünk, hogy mostanában: feléled a búcsújárások, zarándokutak hagyománya. Talán a mai kor emberének is szüksége van lelki megerősödésre, feltöltődésre. Nem volt ez másként a korábbi időkben sem. Azt, hogy a búcsújárás milyen okból történt jól elmondja a következő idézet:
„ Itt a hívekhez beszédet intézett, melyben a búcsújárás igazi céljára: a jó és igaz gyónásra, bűnbánatra, a fáradalmak elviselése által a gyarlóságaikért nyerhető bocsánatra és Isten irgalma által nyerhető elégtételre és kegyelmekre (mint a búcsújárás egyetlen és igazi céljára) hívta fel a figyelmüket."
Ezeket a sorokat Fülöp Imre vetette papírra 1942-ben. Felidézi a régi búcsújárás hagyományát, szokásait, útvonalát. Mivel maga is részese volt ennek az élménynek, színesen, szemléletesen eleveníti fel a hajdani búcsújárás hangulatát.
Sajnos nem az eredeti dokumentumot őrizzük a könyvtárban, csak fénymásolatban van meg ez az írás. A tartalmát érdekesnek gondoltuk, ezért osztjuk meg Önökkel.
„ Búcsúra Mária-Radnára jártak. Festőien szép hely. A Maros jobb partján fekszik, szemben Lippával. Aradról keskeny vágányú vasút visz ki Radnára. Amikor vége volt az aratásnak, a cséplésnek, és a kender nyári munkálatainak, szeptember 8-án Kisasszony nap előtt megkezdődtek az előkészületek. Választottak egy búcsúgazdát, fogadtak pár lovaskocsit, amire a batyukat felrakták. Kora hajnalban megindultak Radnára. 3-400-an mentek egyszerre. Radna körülbelül 100 km távolságra van Endrődtől. Az úton énekeltek, imádkoztak, betértek a közbeeső falvak templomaiba, ahol megpihentek. Radnára érve részvettek a búcsú szertartásain. Délután átmentek Lippára - csak egy híd választja el Radnától- és bevásároltak. Majd a búcsúsgazda vezetésével hazaindultak. A radnai búcsú híres volt. Erdély nagy városaiból, falvaiból rengetegen jöttek búcsút járni. Ismeretséget kötöttek egymással. Amint a régiek elmondták némely esetben még házasságkötés is létre jött. A radnai hegy oldalában lévő Kálvária IX. Stációjára ma is ez van írva: „Csináltatták az endrődi hívek 1889-ben." Arról, hogy mikortól kezdve jártak ide búcsúra, beszéljen helyettünk egy végrendelet.
„Hegedűs Albert végrendelete 1758-ból". 1. "Tisztelt plebánusunknak ety harmat fő ösztöt szentmise szolgáltatásokra. Lelkemért...
2. Váradi és Radnai tisztelt Prátereknek két-két forintokat szent mise szolgálatokra.
3. Aradi T. Prátereknek ety-ety forintokat ugyan szent misékre." (História Domus)"
Forrás: Vaszkó Irén: Endrődi háziszőttesek, Endrőd, 1982./
 |
Válogatott Róm. Kat. halotti búcsúztatók / Újházi Miklós ; összeállította Bella János. - [Eger] : [Egri Nyomda],[1930]; Kivonat Endrőd, 1995. - [20] p. ; 20 cm |
 |
Vaszkó Irén* Vaszkó Irén tanárnő maga gyűjtötte és jegyezte le ezt az akkor még élő népszokást, a betlehemjárást. A 80-as évek derekától felelevenítették a szokást, évente bemutatásra került. |
Vaszkó Irén Dévaványán született 1922-ben. A nyugalmazott tanárnő hozta létre az Endrődi Tájházat és az ott kiállításra került gyűjteményt. Sokáig tagja volt a Városunk című újság szerkesztő bizottságának. Munkái: Endrődi szőttesek (kézirat), Betlehemjárás Endrődön (kézirat) 1994-ben Gyomaendrődért Emlékplakettet kapott, 1996-ban Gyomaendrőd Díszpolgára lett. Életfa kitüntetés birtokosa. 2001-ben a Kultúra Lovagja kitüntető címet kapta: „Tanári példamutatásáért, a néprajzi örökség megőrzéséért”
Irénke nénit nem a kitüntetései jellemzik leginkább, hanem szerény, barátságos, derűs személyisége, állhatatos, kitartó munkája. Tanárként diákjait a múlt megbecsülésére, az idősek tiszteletére nevelte. Egykori tanítványai ma is szeretettel, a legnagyobb tisztelettel emlegetik őt.
A népi kultúra megőrzése érdekében rengeteg tárgyi emléket gyűjtött össze. Emellett a szellemi folklór, a helyi nyelv megőrzéséért is sokat tett, gyűjtötte az archaikus népi énekeket, imádságokat, táncokat.