A közönséges medvelepke (Arctia caja) egykor sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult. "Év lepkéje" program ezért is jött létre, hiszen célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra.

A Vadonleső Program szakemberei az európai vadmacskát (Felis silvestris) választották az év emlősének. Az adományozott címmel a figyelem felkeltése is cél, hiszen a fokozottan védett vadmacska több szempontból is veszélyben van: élőhelyeinek zsugorodása mellett a házi macskával való hibridizáció is komoly problémát jelent a fajra nézve.

A Magyar Rovartani Társaság által meghirdetett szavazáson a sisakos sáska (Acrida ungarica) kapta a legtöbb jelölést. A „verseny” jelöltjei a homokpuszták, száraz gyepek fajai közül kerültek ki, rajtuk keresztül szerették volna ráirányítani a figyelmet ezekre az élőhelyekre és azok rovarvilágára. A fajra Magyarországon találtak először, itt gyűjtött példányok alapján írták le a tudomány számára, erre utal a latin név második tagja (’ungarica’) is. Magyar elnevezése a rovar fejének sajátos, megnyúlt alakjára utal.
(kép forrása)

A kaszpi haragossikló

A kaszpi haragossikló egyik legveszélyeztetettebb hüllőfajunk, emellett a legnagyobb testű kígyónk. A két métert is elérő faj Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

Élőhelye

Délkelet-Európában elterjedt, a mediterrán füves, bokros domboldalakon és száraz, meleg sztyeppéin él a Balkán-félszigettől egészen a Krím-félszigetig. Elterjedésének északnyugati határát Magyarországon éri el. Hazánkban elszigetelt állományokban fordul elő. Kisebb szórványpopulációk élnek a Duna jobb partja mentén (Paks, Dunaújváros, Dunakömlőd stb.), illetve néhány elszigetelt állomány található a Budai-hegységben. Élőhelyei az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak, vagy már csak apró foltokban találhatók meg. Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyó sziklagyepén található, bár élőhelye a terjeszkedő cserjék miatt ott is szűkül.

Élőhelye

Többnyire a meredek, keleti vagy déli hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak környékét kedveli. Elsősorban a nagyméretű, biztonságos búvó- és telelőhelyeket, sziklahasadékokat, járatokat, üregeket keresi. A haragossiklók a telet hibernált állapotban töltik. Téli pihenőjüket a kifejlett egyedek már szeptemberben elkezdhetik, és időjárástól függően március végén, április elején fejezik be.

Életmódja

A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. Természetes ellensége minden olyan emlős és madár, amely hajlamos kígyót zsákmányolni. A haragossikló nem hazudtolja meg a nevét, ha sarokba szorítják, azonnal támad, és vadul harap. Mivel nem mérges kígyó, ezért harapása nem veszélyes, de a nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek.

Táplálkozása

Elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. De előfordul, hogy más kígyókat és időnként saját fajtársaikat is felfalják. A fiatal példányok többnyire kisebb gyíkokat, újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, sáskákat ejtenek. Prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg, vagy préselik agyon.

Szaporodása

A nőstény évente egyszer 5-12 tojást rak, fészkét többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá rakja. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki. A fiatal siklók színezete eltér a kifejlett példányokétól.

Az élőhelyei veszélyeztetettek

A haragossikló megmaradt élőhelyei is veszélyben vannak. A hazai cserjefajok (galagonya, vadrózsa stb.), valamint az invazív növényfajok (bálványfa, fekete fenyő, orgona stb.) terjedése fokozatosan maguk alá temetik a nyílt sziklagyepeket. A löszön megmaradt élőhelyeit pedig a mezőgazdaság vagy az ingatlanfejlesztés számolja fel. Buda környéki élőhelyeire további súlyos csapást jelent az egyre nagyobb agglomeráció környéki szabadidős tevékenység (kirándulás, kerékpározás, kutyasétáltatás, terepmotorozás stb.).

2024 év fafajtája

2024-ben tizenegyedik alkalommal választották meg az év fafaját. A szavazatok értékelése után a közönséges bükk (Fagus sylvatica) lett az év fafaja. Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalmának célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés. A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb fafajunk. A bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása.

Elhelyezkedése

Általában a domb- és a hegyvidék fája (600-800 mm magasságban). Főként a gyertyánnal, cserrel és a kocsánytalan tölggyel alkot elegyes állományokat. A páradús északi, északkeleti oldalakat kedveli, az összes hazai fafaj közül a legjobban igényli a légnedvességet. Hazánkban az Északi-középhegységben, a Magas-Bakonyban, a Mecsekben, a Zselicségben, a Kőszegi- és a Soproni-hegységben alkot összefüggő állományokat. Védelem alatt álló állomány a „Vétyemi Ősbükkös", a soproni „Asztalfői-bükkös", a Bükk hegységi „Őserdő" és a „Tátika-hegyi Ősbükkös".

Felépítése

Szellős, jó víz- és tápanyag-ellátottságú termőhelyeken akár a 40 méter magasságot is elérheti. Kérge sima, szürke színű. Koronája szabad állásban terebélyes, kerekded, erdőben hengeres. Sűrű, mélyárnyékot hoz létre. Jelentéktelen virágai április-májusban nyílnak, amelyekből októberre makktermés fejlődik. 60-70 éves korától terem. Innentől kezdve pedig termést csak 8-10 évenként hoz. Az állományokat általában 80-100 évig tartják fenn, de elérhetik az ennél idősebb kort is. De a 200-300 éves kort is elérhetik. Ilyen matuzsálemi példányok vannak pl. Bakonybélben (Veszprém vármegye) vagy Mikén, Zselickisfaludban (Somogy vármegye). 

Felhasználása

Régen a bükköt faszénégetésre és hamuzsírfőzésre (szappangyártás) használták. A faszenes szekerek városról-városra, faluról-falura jártak, és árujukat kovácsok, lakatosok, bádogosok fémek izzításához, valamint háziasszonyok vasaláshoz vásárolták. A két világháború között a bükköt főleg tűzifaként és telített talpfaként hasznosították. Nem sorolták az igazán értékes fafélék közé, pedig az egyik legsokoldalúbban felhasználható fajok egyike. Minden szerszámmal jól megmunkálható: késeléssel, hámozással furnér készíthető belőle. Gőzöléssel jól hajlítható.

További elhasználása

A bükk rétegelt lemezeket elsősorban a járműipar, az építészet és a bútoripar hasznosítja. A bútoripar legkeresettebb fafaja. A legegészségesebb háztartási fatömegcikk (mivel nincsenek benne gesztesítőanyagok) alapanyag. Edényeket, kanalakat készítenek belőle. Szívósságát, rugalmasságát jól fel lehet használni a szék- és sportszerek (pl. bordásfal gyártásában.  Hagyományos fafaja a dongagyártásnak (pl. élelmiszerhordók), a bognáripari termékeknek, a kaptafának, a fajátékoknak és az esztergályozott ajándéktárgyaknak. A bükk értékes keverék fafaj a papírgyártásban, a textiliparban felhasznált viszkóza pedig pótolhatatlan alapanyag.

Termése

Régebben nagy jelentőségű volt a makktermések gyűjtögetése. Főleg állati takarmánynak szedték, de ínséges időben némelyik kenyérpótlónak számított. A bükk makkjából olaj sajtolható, ezt főzésre, világításra használták. Az emberi fogyasztásra kerülő bükkmag héját leszedték, kemencében megszárították, hogy csípős ízét elveszítse, majd kézimalmon megőrölték. Tésztájából parazsas hamuban pogácsát sütöttek. Héját leszedve, tűzhelyen megpörkölve kávépótló alapanyagául is szolgált.

Gyógyító hatása

Gyógyító hatását is ismerték. Fájából száraz desztillációval kátrányt nyertek, aminek csíraölő hatása ismert. Bedörzsölőszert vagy kenőcsöt készítettek belőle, és különböző krónikus ekcémás bőrbetegségekre, köszvény és reuma kezelésére használták. A bükk rügykivonata elősegíti az érfalak tisztántartását, serkenti a vesék és a máj működését, támogatja az izületek egészségét. 

Év Hala választás

A Magyar Haltani Társaság által meghirdetett Év Hala választáson 2024-ben a réticsíkra szavaztak a legtöbben. A kitüntető címre egyébként hazai vizeinkben élő őshonos halak lettek jelölve.

A kerecsensólyom

A kerecsensólyom nagy termetű (testhossza 45–55 cm), széles szárnyú (szárnyfesztávolsága 102–126 cm), az egerészölyvhöz hasonló színezetű sólyom. Ahol megjelenik, onnan még a nála jóval nagyobb sas is tisztelettel odébb áll. Kiszemelt áldozatát több, mint 300 km/órás sebességű zuhanórepüléssel vadássza le. A sólyom jól alkalmazkodik, jól tanítható és kitűnő társ. Őseink fontos és kiemelt vadász „háziállata” volt. A szakemberek a kerecsensólymot azonosítják nagy valószínűséggel a honfoglaló magyarság jelképének számító turullal.