Az év fája: A kecskefűz
Harminc éve hívta életre az Országos Erdészeti Egyesület az Év fája kezdeményezést, melynek 2026-ban a Kecskefűz (Salix caprea) lett a győztese. Egész Európában és Ázsiában megtalálható, nálunk is őshonos faj, mely legkönnyebben barkáiról ismerhető fel. Bár nem áll védelem alatt, jelentősége természetes élőhelyeink fenntartásában és méhészeti szempontból egyaránt nagy. (fotó: Hladac)
Hazánkban elsősorban középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakori, az Alföldön ritka. Főleg a nyirkos talajokon, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Bár szereti az üde talajt, a gyengébb minőségű termőhelyekhez is alkalmazkodik, a hőmérsékleti szélsőségeket jól tűri. (fotó: Willow)
A kecskefűz növekedése fiatal korban gyors, később látványosan lassúl. Magassága termőhelytől függően alakul, 3 -10 méter lehet. Termetes bokorrá vagy kisebb fává nő. Fiatalon sima, zöld kérgét a vadak szívesen fogyasztják. Az idősebb példányok törzsén a kéreg erőteljesen repedezett, színe pedig szürkésbarna lesz. Levelei 4-10 centiméter hosszúak és 2-4 centiméter szélesek, elliptikusak vagy csaknem kerekdedek, tompa hegyben végződnek. (fotó: Willow)
Februártól áprilisig virágzik. A barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg. A nőbarkák fehéreszöldek, míg a porzós barkák kénsárgák. Húsvét előtt főleg a látványos, nagyméretű porzós barkás ágakat gyűjtik. Magjai májusban érnek, és repítőszőrök segítségével szél útján terjednek. Kitűnő sarjadzóképessége révén gyökérsarjakról is jól szaporodik. (fotó: Krzysztof Ziarnek)
Felhasználási lehetősége sokoldalú. A virágok díszítő értéke miatt kedvelt húsvéti dekorációként és a kertekben. Kemény és tartós fáját dobozok és ládák gyártásánál hasznosítják, míg fiatal, hajlékony ágait kosárfonásnál. Kérgét lázcsillapítóként alkalmazták a népgyógyászatban. A tarra vágott vagy leromlott területek helyreállítását is segíti, hiszen könnyen megtelepszik. (fotó: Aconcagua)
A kecskefűz ökológiai szerepe jelentős és sokrétű. Korai virágzásával az elsők között biztosít nektárt és virágport a méhek és más rovarok számára. Levelei táplálékként szolgálnak nagyon sok lepkefaj hernyójának. Lombozata biztonságos fészkelőhelye a madaraknak. Hajtásai pedig táplálékot jelentenek a nagyvadak számára télen. (fotó: T. Kebert)
