Gyerekversek
Egy csintalan kiscsikó
odabújt az anyjához,
megtaszította oldalát:
Nézd, az apa almát hoz!
Fekete frakkok hosszú sorban,
Fekete szemek csillogósan
Lengnek balra, jobbra,
Ritmusa vált.
Palacsinta, palacsinta,
Sokféle és csalafinta.
Íze mesés! Édes, krémes,
Az alakja tekervényes.
Nagy termetű vízimadár,
Csőre nagy, halfogó kanál.
Vízbe nem tud lemerülni,
Sekély vízben szeret lenni.
Távol van egymástól lába,
Lábujjak közt úszóhártya.
Forog a Föld,
játszani jöjj!
Mily puha zöld,
óvjad, ne öld.
Egy szép kora nyári délután a tanári kar,
Úgy mint Titkos Társaság, kicsit kirándult a tisztáson.
Nézzétek csak! kiáltott fel Nyúl Edömér
Milyen szép lett ez a málnabokor!
Aprócska emberforma, gyere, mesélek egyet,
A manónépről, hogy okos légy, s ne tudj keveset.
Hanem sokat, s tudd például: hogy a manó integet neked,
Mikor bólogatva hajtogatja fején a piros süveget.
A plafoncica furcsa állat,
Repülni tud, ugye, nálad?
Van két füle és négy lába,
Sosem járt még óvodába.
Messzelátó
Ha átlátnék a világon,
boldog lennék, barátom!
Ha Afrikába vágyódnék,
rögtön átkukucskálnék.
Kanálfülű nyuszicsalád serénykedik szépen,
takaros otthonukban, völgynek közepében.
Mind tudja dolgát, mikor, mit kell tenni,
ki tojást fest szaporán, viszik a vásárra,
ki új utakat keres, hová lehet rejteni,
aztán az aprónép szépen megkeresi.
Este, mikor mosod hátad,
Tudod-e, hogy ősi állat
Szilárd vázát felhasználod,
Az segít tisztává válnod.
hangzó gyakorló: V vagy B
A vulkánból folyik a láva,
A kisasszonynak meg ne égjen a lába!
Játszani jött, jó a kedve,
nevetve a hintára ül,
fagyot, jeget elfeledve
vidámsága szerterepül.
Kis oroszlány, jó oroszlány,
Szép az, mit most megalkottak,
Dombnak földje fel vagy lejár,
Szegény föld ily szép esőt ad