Epilógus majd félszázad múltán

S hogy meddig, s hová, Hanzi s Izráel,
hál' Isten élek, elmondhatom, el...
A kis rabbi Tel-Aviv-lakos,
kilenc gyerekkel, s ha kell, százados.
Írt is egyszer: Olvasta könyvemet,
s ezt izente: Az Isten szeret,
egyengeti görbe sorsomat,
lám, a börtönből is kihozott,
s végül: "Salom, sosem felejtem el,
kisvárdai Reb Gross Izrael!"
Jóska bácsi, Lehnert, az öreg,
nyolcvanasan Merzedest vezet
esztendente Hágából - haza,
s minden kopott cipője, holmija
rajtam mondja végül, hogy kaput,
mert tőlem a kukába visz az út...
Mi hát az élet? Dráma? Komédia?
Kinek kötél, kinek vásárfia...
Egy lesz a vége Jóska s Izrael,
Ti se, én se, más se kerüli el:
Kinyújtóztatnak! És a föld forog ...
Élet, vagy halál? Olyan nagy dolog?!

Budapest, 1995. október 23

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához