Altatódal magam felett
Aludj, aludj álmok nyomorultja,
Szerelmesen átölel az éj,
Ne riadj, ha kísért kósza árnyék,
Ezer csillag azt fénylik: ne félj!
Holnap is lesz, és a gond is várhat,
Sejtelmesen susog a setét,
Hogyha fázol, dunyhaként magadra
Teríts néhány altató mesét.
A bajokat szüntetni kevés vagy,
Észrevétlen elmellőzni sok,
Sikertelen ugrándozni rosszabb,
És nyugodtan álmodozni jobb.
Miért mennél messzebb idegenbe,
Ha rohamra hív a trombita?
Miért halnál hősként a hazáért?
Hős élőket kíván a haza.
Álmodj, álmodj álmok nyomorultja,
Tizenkettőt üt az óra fent.
Álmodd meg a boldogabb jövendőt,
És aludd át a koldus jelent.
(Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 15.)