Gáton

A vadlibák délre húznak,
Megcsípte a dér a kökényt,
És a széllé dagadt, szellő
Megkopasztott bokrot sövényt.

Ökörnyálon pók utazik,
Csutkakúpon varjú károg,
Elmúlt a nyár, a tarlókon
Nem találsz már vadvirágot.

Elnézem a kopasz fákat
és a sok sárga levelet,
Akaratlan kopasz fához
Hasonlítom lelkemet.

Délre szálló vadlibákkal
Elszállt kedvem tündérszárnyon
És a hitem csonttá dermedt
Száz mesgyén a kökényfákon.

Álmaimból fölébredtem,
Az élettől mit sem várok,
Siratom a vadlibákkal
Tovaszálló ifjúságot.

Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 11.

Vissza a címlistához