Októberi hóhullásban

Októberben havazik,
hosszú a tél tavaszig.
bimbóbontó tavaszig,
az ibolya-illatig.

Csupasz és fátlan a táj,
elvétve, ha száll madár,
gyászhajú varjúmadár,
fehér szemfedélre száll.

Féligkész falak előtt,
állok hétfőn délelőtt,
ügyködő század előtt,
nem sokkal ebéd előtt.

Jóanyámra gondolok,
Fenyőfára gondolok,
a Hazámra gondolok,
s szememből a könny csörög.

Látom otthon a telet,
csurongáló sereget,
sok-sok boldog gyereket,
gödrökön kutak megett.

Lelkemen a bú arat,
s a hópelyhek hullanak,
jégpaplanná omlanak,
tűnik mögöttük a Nap.

A kútnál lányok állnak,
hosszú a tél tavaszig,
de maradj velem remény,
él az ember – míg remél!

Ural, 1945

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához