Novemberi requiem
Nagy Imre szózat – tankzörejjel,
így ébredtem november reggel,
negyvenkét éve. A Bakáts utca
Dunapartját ágyú uralta...
El is vittek, úgy két hét múlva
Gimes Miklóshoz Gyorskocsi útra:
„NSZK – kém – ként, fasisztának":
Belém nyilalt, hogy fellóbálnak,
Túléltem: Istenem! Kívánom
légy boldog földi mennyországom.
Hősöknek sírját övezze hála,
s légyen a jövő tanulsága:
hogy a magyar nép félezred óta
letaposva is megváltott téged
„művelt" és gazdag Európa!
Jussos lehetne, talán már végre
két krajcár ára elismerésre,
nem csak napesti TV-szemétre
Miszter Sorosék segedelmére...
Arra, hogy végre maga lehessen
Isten hittel – honszeretetben
s aranyozzon minden napjára
ötvenhat örök glóriája!
1998. november 4.
(Városunk, 1999. november)
