A biológiai diverzitásnak (biológiai sokféleségnek) a földi élet változatosságát nevezzük, beleértve az élőhelyeket és az összes élőlényt. Azt, hogy egy adott területen hány faj él, több tényező határozza meg. Minél közelebb van az élőhely a sarkkörökhöz, annál kisebb az előforduló fajok száma. Ellenben nő a fajgazdagság, ha az adott terület domborzata közelebb van a tengerszint magasságához. A csapadékosabb helyeken is több faj él. Földünk leggazdagabb élőhelyei a trópusi esőerdők és nagy tavak. Ezeket követik a korallzátonyok, mélytengerek. A harmadik helyen a mediterrán területek élővilága áll.

 

A biológiai sokszínűség számos alapvető fontosságú dolgot biztosít számunkra, amelyeket gyakran maguktól értetődőnek veszünk.
A növények élelmiszert, gyógyszert, rostokat és más alapanyagokat biztosítanak. A baktériumok, gombák a szerves anyagokat tápanyagokra bontják, így biztosítják az egészséges talajt. A beporzást végző állatok (elsősorban a rovarok, de a madarak, rágcsálók és egyéb állatok is) alapvető szerepet játszanak a növények szaporodásában, biztosítva ezzel az élelmiszereink előállítását. Ez pedig a gazdaság szempontjából is létfontosságú.
A növények és az óceánok a fő természetes szénelnyelők közé tartoznak, vagyis több szén-dioxidot távolítanak el a légkörből, mint amennyit kibocsátanak.

A biodiverzitás megőrzése biztosítja a létfontosságú ökológiai folyamatok fennmaradását. A fajon belüli genetikai sokféleség pedig szerepet játszik a túlélésében és ellenálló képességében. A változatosság lehetővé teszi a fajok alkalmazkodását és fejlődését a változó környezethez, betegségekhez.

A bolygón több millió faj él, és a becslések szerint még 5-15 millió felfedezetlen faj van. E hatalmas számok ellenére a biodiverzitás folyamatos csökkenésének lehetünk tanúi, amelynek súlyos következményei vannak a természeti világ és az emberi jólét vonatkozásában. Vannak olyan kulcsfajok (ilyenek a csúcsragadozók és a beporzók), amelyek jelenlétükkel, tevékenységükkel sok más faj életfeltételeire hatnak, ezért sokkal nagyobb szerepük van egy terület ökoszisztémájában, mint amit egyedszámuk alapján gondolnánk. Ezeknek a fajoknak a veszélyeztetettsége vagy kihalása dominóhatást indíthat el, kihalási hullámot eredményezhet.

A biológiai sokféleség csökkenésének fő okai között az alábbi tényezők játszanak kritikus szerepet:
Az erdők irtása, az intenzív monokultúra és a városiasodás jelentősen csökkentik az élőhelyeket és a természetes ökoszisztémákat.
A vadászat túlzott mértéke és a túlhalászat veszélyezteti számos faj túlélését.
Az éghajlatváltozás negatív hatásai, például az emelkedő hőmérséklet, az extrém időjárási jelenségek és a tengerszint emelkedése, befolyásolják a fajok elterjedését és megváltoztatják vagy megszüntetik az élőhelyeiket is.
A környezetszennyezés, például a vegyi anyagok, műanyagok és káros anyagok kibocsátása, károsítja a természetes élőhelyeket és befolyásolja az élő organizmusok egészségét.
A nem őshonos fajok behurcolása és elszaporodása károsíthatja az őshonos fajokat, megzavarva az ökoszisztémák egyensúlyát, versengve az erőforrásokért.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban előforduló invazív fajokról bővebben itt olvashatsz.

A biodiverzitás csökkenéséhez vezető okokat áttekintve megállapítható, hogy az emberiség eddig soha nem látott mértékben alakítja át a természetes környezetet, a legfőbb természetformáló erővé válva. A fent említett tevékenységek tömeges fajkihalásokhoz és az élőhelyek végzetes leromlásához, eltűnéséhez vezetnek.
A biodiverzitás csökkenése csak akkor lassítható, ha az okokat egyéni és közösségi szinten megértjük és kezeljük.
A negatív folyamat mérséklésében kiemelt fontossága van többek között a tudatos fogyasztásnak, az oktatásnak, fenntartható erőforrás-gazdálkodásnak és a környezetvédelmi intézkedéseknek.

Az Európai Bizottság 2020 májusában mutatta be az új 2030-as biodiverzitási stratégiát, amely magában foglalja a következő célokat:
- a beporzó fajok csökkenésének kezelése,
- a városi zöld területek kihasználása,
- a mezőgazdaság hatásainak csökkentése,
- a veszélyeztetett fajok és a biológiai sokféleség megőrzése Európában.
Szeretnék, hogy a célkitűzések kötelező érvényűek legyenek, és az uniós országok nemzeti szinten, a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve hajtsák végre azokat az élővilág és a bolygónk jövője érdekében.