Tudósok, feltalálók, akiknek a televíziót köszönhetjük
|
A könyv azokról a feltalálókról szól, akik találmányaikkal jelentős mértékben befolyásolták vagy megváltoztatták az emberiség életét. A hagyományos telefontól és távírótól eltérően a rádió- és tévéjelek közvetítéséhez már nincs szükség vezetékekre és kábelekre. Műholdak segítségével ma már pillanatok alatt jeleket lehet küldeni a világ egyik végéről a másikra. A televízió a huszadik század legnagyobb hatású tömegmédiuma lett. A könyvben olvashatsz azokról az emberekről, akiknek a találmányai lehetővé tették ennek az eszköznek a kialakulását és fejlődését.
Paul Nipkow (1860-1940) német mérnök 1884-ben fejlesztette ki a forgótárcsát, amely fontos lépés volt a televízió kifejlesztésében. Már nem csak hangokat lehetett közvetíteni, hanem képeket is.
A Nipkow-tárcsa lényege, hogy szabályos csigavonalban elrendezett kör vagy négyzet alakú réseken forgás közben áthaladó fénysugarakat egy fényérzékeny ernyő fogta fel és alakította át elektromos árammá. Az áramot újra fénnyé alakítva és azt egy hasonló, egy időben forgó tárcsán átvetítve az eredeti tárgy képe jelent meg egy képernyőn. A kísérleti televíziózásban ezt a technikai megoldást 1938-ig alkalmazták. Ezt a készüléket tekintjük a televízió ősének.
A 19. századi tudósok úgy vélték, hogy az elektromosság hullámokban terjed, mint a fény.
Karl Ferdinand Braun (1850- 1918) német feltaláló, Nobel-díjas fizikus.
A katódsugárcső a radarkijelzők, oszcilloszkópok, számítógép képernyők és televíziók kijelző eszköze. A 20. század végéig a tévéképernyőkben kizárólag ezt használták. Azóta megjelentek a plazmaképernyők, folyadékkristály-, DLP, OLED képernyők és más technológiák.
Guglielmo Marconi (1874-1937) olasz feltaláló jött rá, hogyan lehet üzenetet továbbítani elektromágneses, vagyis rádióhullámok segítségével. 1894-ben gombnyomással, vezeték nélkül működésbe hozott egy csengőt. 1902-ben sikerült rádiójeleket továbbítania az Atlanti-óceánon túlra is.
1924-ben megalkotta első, harmincsoros, elektromechanikus letapogatású, azaz a képet eltérő intenzitású fénypontokká alakító tárcsás kamerából és neoncsővel megvilágított televíziós készülékből álló rendszerét.
Tihanyi Kálmán ( 1897-1947) magyar
Mihály Dénes (1894–1953) magyar mérnök, feltaláló 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve televíziós készüléket mutathatott be. Ez volt az a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészülék, amelynek képét akár 2,5×3 méteres felületre is ki lehetett vetíteni. 1929-ben a berlin-witzlebeni rádióállomás - a 175,4 m-es hullámhosszon - először a világon, mozgó televíziós közvetítést adott. 1936 őszén az első zárt láncú televíziós közvetítésre a Gellért Szállóban került sor.
Ez az első magyar gyártású televízió készülék az Orion gyárban készült.
Napjainkban már a háromdimenziós képalkotásra képes televízióval folynak előrehaladott kísérletek világszerte. A 2010-es években kezdtek elterjedni az okostévék (SMART TV), amelyek a telefonokhoz hasonlóan saját operációs rendszerrel rendelkeznek, és képesek internetes tartalmak megjelenítésére is a készülékbe integrált számítógépes technológia révén.
|